Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
A Ghediből származó reneszánsz freskók restaurálása
Tudjuk, hogy a 19. század közepétől már elterjedt gyakorlattá vált a freskók falról való levétele, e tevékenységnek lehetőséget adott a festők, restaurátorok technikai felkészültsége, igénye táplálkozhatott az értékmentés, műgyűjtés, mükereskedés különböző szándékaiból. A palota pusztulásának körülményeiről keveset tudunk, de a falképek vizsgálata során megállapítottuk, hogy leválasztásukkor már sérültek voltak. A kastélyból egy kapu is fennmaradt, mely ma a londoni Victoria and Albert Museumban található. 5 A palotából elbontott szobrászati emléket 1875-ben a cremonai Molinari antikvárius kívánságára Pietro Faitini bresciai szobrász jelentős mértékben kiegészítette. 6 A Tosio-Martinengo Képtár két hadvezér-ábrázolása szintén magán viseli a 19. századi restaurálás nyomait. A leválasztott töredékek dublírozását és kiegészítését még maga Speri végezhette. 7 A Szépművészeti Múzeum falképei szerencsére nem estek át ilyen átdolgozáson. Valószínű, hogy leválasztásuk után feltekerve várták jobb sorsukat. Pulszky Károly 1895-ben vásárolta meg ezeket a remekműveket Achille Glisenti bresciai műkereskedőtől. 8 Aki Sperit megbízta, hogy a pusztuló palotából a freskókat megmentse, restauráltatásukra már nem költött. Leválasztásuk idejétől mindaddig senki nem gondoskodott dublírozásukról, felfeszítésükről, míg a Szépművészeti Múzeumba nem kerültek. Ennek köszönhető, hogy Pulszky lényegében érintetlen, átfestésektől mentes műalkotásokat szerzett múzeumunknak. A 19. századi restaurálási gyakorlat átdolgozásaitól ugyan megmenekültek, ám épp elhanyagolt voltuk vezetett odáig, hogy megvételükkor nemcsak érintetlenek, de meglehetősen romos állapotúak is voltak. Teljes restaurálásuk 1998-ban kezdődött. 9 A helyreállítás a sérülések számbavételével és a megoldandó feladatok kijelölésével indult. A képeken láthatók olyan felületek, melyekre semmi festékréteg nem került, avagy csak a festövakolatra felvitt alárajzolás vonalai ültetődtek át - ezek a hiányok igazolják, hogy már a leválasztáskor sem volt ép a falkép. A képek nagy mérete indokolhatta, hogy Speri „bőrében" {strappo) húzta le őket a falról. A falon előfordultak gyengébben tapadó vakolatszakaszok is, ezeken a pontokon a festékréteg a festővakolattal együtt vált le. Ezek az ún. húsában levált részek az átültetést követően kicsit kiemelkednek a képsíkból. (A VIII. Ince pápát ábrázoló kép bal alsó sarkában láthatunk nagyobb méretű, „húsában" levált részt.) Tudjuk, hogy a leválasztás művelete is kockázatokkal jár, különösen akkor, ha a mü sok secco technikával készült részletet tartalmaz. A festmény felületére felragasztott, lehúzáshoz használt vásznak a munka során olykor kissé meggyűrődtek, negatív lenyomatuk megmaradt a képsíkon. A leválasztott festékréteg új vászonra történő átülte5 Pope Henessy, J., Catalogue of Italian Sculpture in the Victoria and Albert Museum 2, London 1964, 553. 6 Peroni, A., Su alcuni falsi della scultura bresciana del Rinascimento,/irteLombarda, 10 (1965) 111. 7 A két leválasztott falkép vászonra van ültetve, és dublírozva van. A képek felszínét enyvréteg borítja. Az eredeti festékréteg hiányos, mindkét kép hátterében sok az utólagos hozzátétel. Nicolö Orsini arcmása is erősen átdolgozott, különösen a szemek és a fül környéke. 8 Peregriny, J. Az Országos Szépművészeti Múzeum Állagai 3, Budapest 1914, 672. 9 A restaurálás 1998 júliusától 1999 augusztusáig tartott. A munkát végző restaurátorok: Forrai Kornélia, Jeszenicky Ildikó, Lente István - 1234; ifj. Bóna István, Menráth Péter, Bucsi Ágnes, Verba Erika - 1235; Hoós Mariann, Somos Éva - 1236. A munkához kapcsolódó kutatásokat Hoós Mariann kolléganőmmel együtt végeztük. A helyreállításról részletes restaurátori dokumentációk készültek.
