Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

A perugiai Palazzo Isidori allegorikus freskóciklusáról a legújabb kutatások és restaurálások fényében

centiméterrel szélesebbek és hosszabbak is.

31 Ezt az eltérést a freskók töredékes jellegével magyarázhatjuk: mivel a korábbi kiegészítéseknél a restaurátor bizonytalan volt a nőalakok eredeti, valós méretei tekintetében, egy-egy szélesebb vakolatágyban helyezte el azokat. A szélességi méretek bizonytalansága abból is adódik, hogy a freskók hosszanti oldaluknál jelentősen sérültek a leválasztás során, hiszen nem sík falról, hanem gerendák közül kellett a nőalakokat kiemelni. Mancini professzor 1997-es tanulmányában kísérletet tett az allegóriák mennyezeten való elhelyezésének sorrendi elosztására is: véleménye szerint, az első és a harmadik szakaszba (összesen húsz kazetta) kerülhettek az erények, míg a középső tíz kazettába a bűnök. Jelenlegi ismereteink alapján a kazettákban a nőalakok eredeti sorrendjének helyreállítása olyan, pusztán analógiákon alapuló „puzzle" játék lenne, amely biztos eredményre nem vezethetne. Valószínűnek tarthatjuk azonban, Mancini elemzését követve, hogy, ha a két szélső szakaszban az erények voltak, közrefogva, és teológiai értelemben „legyőzve" a középső szakaszban elhelyezett bűnöket, akkor a négy kardinális erény a terem négy sarkában kaphatott helyet.

32 A teológiai erények pedig, feltételezéseink szerint, a bejárattól számított harmadik szakaszban, a fülkébe festett Angyali üdvözlet felett szerepelhettek az eredeti programban. A terem 1889-es leírásából tudjuk ugyanis, hogy akkor az első és a második szakaszban lévő tíz-tíz figurát meszelés takarta, a harmadik szakaszban nyolc figura tűrhető állapotban volt („in discreto stato di conservazione"), a hiányzó kettőből pedig egyet a tulajdonos már korábban átültettetett vászon hordozóra.

33 A vásárlás idején a nőalakok közül egyetlen egy volt vászon alapra téve, mégpedig az 1365-ös leltári számú, kezében zöldellő kalászcsokrot tartó figura, amelyet Previtali, majd 1967-ben Pigler is, a teológiai erények közül a Remény allegóriájaként azonosított. Valószínű, hogy a leírásban említett, korábban leválasztott két nőalak közül a másik ugyancsak egy teológiai erény, a Caritas volt. Elképzelésünk szerint a harmadik teológia erény, az 1167-es leltári számot viselő, kezében keresztet tartó Fides is eredetileg itt, a harmadik szakaszban kaphatott helyet. Mivel az allegorikus nőalakokat - a sorozat erős hiányosságai mellett - részben a hét erény és a hét főbűn ábrázolásának tarthatjuk, így maga a téma adja a didaktikus elrendezés gondolatát, amit formai elemek, bizonyos erény- és bűnpárok azonos kompozíciós elrendezése igazolni látszik. Ily módon jelentést kapnak a fülkék architektonikus díszítései is, amelyek formailag egyértelműen összetartozó párokat különítenek el a cikluson belül. így például a Vita activa és a Vita contemplativa összetartozását erősíti a fülkék azonos építészeti kiképzése is, valamint a medalionformában, irattekercset tartó figura, mindkettőjük architektonikus fülkéjének díszes oromzatán. Az oromzatot két oldalon lefelé futó akantuszleveles fríz tölti ki. Ez a ciklus többi 31 Tátrai i.m. (8. j.). A Múzeum állandó kiállításán látható freskókon a nőalakot magába foglaló túlke (1) és a fülke megmaradt építészeti részletének (2) maximum szélessége: ltsz.: (1) (2) ltsz.: (1) (2) 1360. 35 cm 12 cm 1363. 35 cm 6 cm 1262. 40 cm 5 cm 1260. 38 cm 10 cm 1255. 40 cm 8 cm 1357. 39 cm 10 cm 1258. 35 cm 5 cm 1362. 36 cm 8 cm. 32 Mancini, 1997 i.m. (15. j.) 64. 33 Mancini, uott.