Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
A perugiai Palazzo Isidori allegorikus freskóciklusáról a legújabb kutatások és restaurálások fényében
tagjától való formai elkülönülés az allegóriák jelentésével is magyarázható, mivel a Vita activa és a Vita contemplativa ábrázolása az ikonográfiái hagyományban kísérheti az erény- és bűnábrázolásokat, de nem tartozik szorosan hozzájuk. Az erényekkel együtt megjelenő medal ionportré nem gyakori, de létező motívum a 14-15. századi itáliai festészetben. Az előzmények közé tartozik a medalionokkal megszakított akantuszfríz, amelynek viszont jelentős ábrázolási hagyományai vannak, például Simone Martini Maestaján a sienai Palazzo Pubblicóban. Már említettük korábban Taddeo di Bartolo sienai freskóit, amelyen medalionportréval együtt találhatjuk az erényeket. A városháza kápolnájában, a falon egymás feletti két sorban szerepelnek a figurák. Ez az analógia azért is különösen fontos számunkra, mert az erénnyel együtt szereplő medalionportrét a budapesti ciklus két darabján is (Vita activa, Vita contemplativa) akantuszfríz kíséri, és a híres emberek ábrázolásait itt is a négysoros vers alatti mezőkben találhatjuk. Mint említettük az erényekkel együtt szereplő medalionportré ábrázolása szokatlan és tulajdonképpen a fordított megoldása az uralkodót körülvevő erényalakoknak, amivel középkori miniatúrákon találkozunk. 34 Az allegóriák cikluson belüli elhelyezésére következtethetünk a nőalakok tekintetéből is. így feltűnő, hogy az 1167-es leltári számú Hit allegóriája egyértelműen balra néz, valószínűleg a ciklus szélén szerepelt eredetileg. Több koncentrikusan elhelyezett kör díszíti az 1363-as leltári számú, balra tekintő, az 1364-es leltári számú középre és az 126 l-es leltári számú jobbra tekintő allegória csúcsíves fülkéjének oromzatát. Az 1361es leltári számú, kezeiben liliomot és íriszt tartó nőalak timpanonjában a vörös mezőben elhelyezett ezüst liliom Mancini szerint Firenze jelképe, utalás arra a városra, ahol a megrendelő, Comiolo della Corgna, 1416 előtt, Perugiából történt száműzetése alatt élt. 35 Hatágú csillaggal összefonódó, összefűzött hat kis kör díszíti a jobbra tekintő 1258as, 1255-ös és az 1260-as leltári számú erények gótikus oromzatát, és ugyanezzel a formával találkozunk két másik középre tekintő erény oromzatdíszítésénél is (1357, 1262). Ez utóbbi, 1262-es leltári számú figurát nemcsak előre néző tekintete, hanem alakjának hangsúlyos frontalitása, ruhájának és koronájának gazdag díszítése is kiemeli a ciklus többi darabja közül. Köpenyét elöl nagy méretű medalion fogja össze, amelyet két, azonos középpontú, egyenlő oldalú háromszög, a Szentháromság szimbóluma díszít. Jobbjában jogarra tekeredő liliom látható, ezt veszi körül az írásszalag. Baljában a világot jelképező gömböt tartja. A felirat („His virtutibus predita orbem spetie sacra rego") alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy ez a nőalak az egész sorozatot összefoglaló Sapientia Domini allegorikus ábrázolása. Joggal feltételezhetjük, hogy a freskóciklusnak kulcsfontosságú figurája volt és ezért az eredeti kompozícióban központi helyen szerepelhetett. FEHÉR ILDIKÓ 34 Dioszkoridesz kódex, Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. med. gr. fol. 1. 6v., amelyen Anikiai Julianna bizánci hercegnő a Megalopsychia (Nagylelkűség) és a Phronesis (Okosság) allegorikus alakjának társaságában jelenik meg, vö. Katzenellenbogen, A., Allegories of the Virtues and Vices in Medieval Art, New York 1964,29. k.; Callixtus pápa Bibliája, Róma, Biblioteca del Monastero Benedittico della Basilica di S. Paolo fuori le mura, fol. Ír., a kép a négy kardinális erényt a trónuson ülő Kopasz Károly mellett félkörívben ábrázolja, vö. Schramm, P.E., Die deutschen Kaiser und Könige in Bildern ihrer Zeit 1, Leipzig-Berlin 1928, 4L k. 35 Mancini, 1997 i.m. (15. j.).
