Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
„Les Adieux". A Siracusa-festő oszlopkratérja
hajtott, mozgatható állvédőkkel (a bal oldalin, kívül, fekete kontúrvonal van, a másiknak díszítetlen belső oldalából csak a csücske látszik), orr- és nyakvédővel. Rövid chitonja fölött a páncél alighanem bőrből van, alján fekete (bronz?) lapok (pteryges) kettős sorával; vállvédőjének fölső részét pontozott kereszt-minta díszíti, a pajzs fölött kilátszó alsó része fekete, talán bronzból; a páncélon a mell fölött vízszintes, kettős vonalak közé zárt Z-minta sor fut keresztbe. A páncél fölött a két vállon átvetett rövid köpenynek csak a jobb oldali vége látszik, a másikat eltakarja a nagy, kerek pajzs; szélének két koncentrikus körét körzővel rajzolták meg, hegyének mélyedése jól látszik a fekete pajzsdísz (episéma) balra vágtató szárnyas lovának hasa alatt. A pajzs aljához erősített, bokáig érő bőr lebernyeget (apron), amely a nyílvesszőktől és pariftyagolyóktól volt hivatva védeni viselőjét, 2 és amely ezúttal a szokástól eltérően alighanem belülről volt a pajzshoz erősítve, a leopárd-bőr ábrázolásokról kölcsönzött borostyánlevél alakú pettyek 3 alatt emberi szem díszíti, alatta a már ismert Z-minta sorral, a rojtos alsó végződés fölött pedig pontok sorával. A jobb lábával előrelépő harcos szakállas, a sisak alól kilógó hosszú hajfurtökkel, bokáin talán lábvértek aljának kibélelésére szolgáló kettős szalaggal, 4 felemelt jobb karjában a földre támasztott lándzsával. A vele szemben álló, hosszú chiton fölött bal vállán átvetett köpenybe öltözött nőalak hátul és oldalt vállára hulló haját fönt kétszer körbecsavart szalag tartja össze; jobb lábával a harcos felé lép, mindkét karját felé emeli, bal kezével bordázott bronztálat, phialét nyújt neki. A jelenetet két oldalt egy-egy hosszú chitont és e fölött köpenyt viselő, idősebbnek tünő szakállas férfialak fogja közre; hajuk, mint a harcosé, csak koszorúval övezve. Elöl levő kezükben mindketten liliomszerü díszben végződő, hosszú nyelű jogart (sképtrori) tartanak; arccal a két középső alak felé néznek; a jobb oldali jobb lábával feléjük lép és jobb kezét búcsúzó gesztussal emeli feléjük, 5 a másik viszont derekával és alsó testével kifelé fordul, bal keze a köpenyébe burkolva, lábai balfelé lépőben, mintegy távozóban vannak ábrázolva; a jobb lábfejből csak a sarka látszik. A B. oldal három szakállas, koszorús férfialakja csak köpenyt visel. A középső jobbra lép, a másik kettő fejét hátrafordítva kifelé; mindhármuk ivóedényt, skyphost tart a bal kezében, ketten maguk elé emelve, a bal oldali melle előtt tartva (az edény fekete színe aligha az anyagát jelzi, csak élesebben elválasztja a vörösalakos figurától, ahogy gyakran, bár nem törvényszerűen a festő több vázáján és más festőknél is); 2 A legteljesebb összefoglaló tárgyalása: Harva, E., ActaArch 57 (1986) 1-15. Ld. még Snodgrass, k.M., Arms and Armours of the Greeks, London 1967, 104; Knauer, E.R., Ein Skyphos des Triptolemosmalers (125. Winckelmannsprogr), Berlin 1973, 9 és 24.J. 3 A leopárd-bőr borostyán levél alakú pettyei gyakoriak a század első negyedének szatír- és aulostartó-ábrázolásain. Néhány példa: Kunisch, N., Makrón, Mainz 1997, 11 Lt., 334; 124.L, 361; 128.t., 372; 134.1., 386; stb.; C^ő>: Mus. 9,pl.8.5b; 15,10b; 55,41b; Richter, G.M.A.,-Hall, L.F., Red-figuredAthenian vases in the Metropolitan Museum of Art, New Haven 1936, 38.t.; stb. Pardalis alakú apron: CVA Getty Mus. 7, pl.330,1. 4 Beazley, J.D., in Caskey - Beazley, Attic Vase Paintings in... Boston HI, Oxford 1963, 6. Lábpáncél nélkül a bokán: pl. Richter-Hall, i.m., 96 és 7 Lt.; lábpáncélon: pl. uott, 84. t.; Caskey - Beazley //, 35. t.; Arias - Shefton - Hirmer, A History of Greek Vase Painting, London 1962, 130.L; stb. 5 Mint pl. a Chicago-festő spinai volutakratérjának A. oldalán a bal szélső öreg (Beazley AR V 2 , 628,1) vagy a Kleophón-festő müncheni stamnosának jobb oldali nőalakja (ARV 2 , 1143,2).
