Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

„Les Adieux". A Siracusa-festő oszlopkratérja

másik kezét a középső köpenyébe rejti, a bal oldali botot tart benne, a jobb oldali üres jobb kezét leengedi, botja a jelenet szélén talán eldobva vagy elejtve,

6 mintegy a levegőben áll. A máz a főoldalon egyenletesen fekete, de a B. oldalon, amelyet a nyak díszítetlensége is megkülönböztet a főoldaltól, az alakok és a botok közti mezőkben túl vékonyan lett felkenve, és az égetésnél vörös-barnásvörös maradt. A B. oldalon a nyakon, az egyik fül alatt és - érthetően - a nyak belsejében a festés szintén gondatlan volt; a nyak vízszintes és az oldal függőleges ecsetnyomai tanúsítják, hogy a festő nem ügyelt arra, hogy a bevonás egyenletesen sürü legyen. Vörössel: a két képmező alatt az edényen körbefutó vonal; a koszorúk a férfiak fején; a kettős szalag a harcos bokáján. Barnává hígított festéssel: a férfiak szakállának alsó fürtjei a B. oldalon; a nőalak különálló fürtjei; a ruhák alsó és ritkábban fölső szegélye; egy-egy függőleges ránc a köpenyeken; vízszintes vonal az A. oldal alakjainak hosszú chitonján; a harcos lábizmainak és térdének részletei; a tőle jobbra álló férfi felemelt kezének ujjai és chitonjának a vállát fedő részén a redő; a bal oldali sképtronos férfi bal lábujjai; a phialc bordái és a harcos páncéljának mell-dísze. Széles kontúr-sáv valamennyi alak, a vörösalakos skyphosok és a botok körül. Relief-kontúr: az A. oldal nyakdíszének minden részletén; az A. oldalon a jobb szélső alak vállain és arc-profilján a haj tövétől az orr csúcsáig; a harcos lábszárain, bal karján és a sisak legnagyobb részén; a lándzsán; a nőalak nyakán és homlokán az orr csúcsáig, köpenyének a harcossal szembeni oldalán a fölső részen; a baloldali férfialak orrán-homlokán és sképtronán. A B. oldalon (a középső férfi nyakát kivéve) nincs reliefkontúr. Reliefvonallal: az A. oldalon valamennyi szem, fül, száj és nyakszirt; a ruharedők legnagyobb része, a szegélyeket és a jobb szélső férfialak jobb vállát kivéve; a kezek ujjai a jobb szélső alak jobb kezét kivéve; a szakállak fölső kontúrjai; a két szélső férfi jogart tartó karja könyöktől lefelé; a harcos sisakjának részletei, a páncél vállrésze és jobb széle, a pajzs szélének két köre, az apron szélei és alján a négy vízszintes vonal, a lándzsa hegye; a nőalak álla, hajában a szalag kontúrjai, a phialé (a bordákat kivéve). A B. oldalon valamennyi szem; a skyphost tartó kezek ujjai; a középső és bal oldali férfi behajlított karja könyöktől; a két szélső alak kulcscsontja; a ruharedők, mint az A. oldalon. A nyelveket elválasztó és a képeket keretező vonalak. Előrajz: nehezen kivehető, többvonalú rajzzal az alakok ruhátlan teste és lábai; a két jogart tartó férfi nyaka; a harcos lándzsát tartó karja; a nőalak álla és arcéle; a B. oldal két szélső alakjának jobb karja. Élesebb, jól kivehető vonalakkal az A. oldalon a jobb szélső férfinak a pajzstól és aprontóX eltakart részei: jobb könyöke, jobb lába, a köpeny fölső öble, a lándzsa alsó fele, és ugyanígy a harcos sisakforgójának vége, bal válla és lába (8-9. kép). „Nagyméretű figurái szépen töltik ki a képfelületet, de rajzaiból hiányzik a finomság". Martin Robertsonnak ez a jellemzése

7 alighanem teljes és hü képet ad a Siracusafestő stílusáról. Régóta a későarchaikus vörösalakos vázafestészet egyik vezető művésze, Makrón követőjeként tartják számon, bár feltűnő, hogy a több mint háromszáz 6 Mint pl. Beazley, in Boston, i.m. (4.J.), 80.

t., 143. sz. (Makrón) 7 The art of vase-painting in classical Athens, Cambridge 1992. 152.