Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

Egy 21. dinasztiái Amon-pap koporsójának töredéke Thébából

Az ureuszfrízt a szintén szokásos, különböző színeket

27 kombináló geometrikus díszítésű sáv

28 követi, amely alatt a már említett vízszintes szövegsor húzódik: [...ntr.w jmj.w hr.t-ntr]

29 js.t wr.t mw.t ntrj jr.t r

( hnw.t ntr.wt nh.t-hw.t hnw.t n $m

( .w t')-mhj dj.sn pr.t-hrw hl m kl.w [...] [... a temető[beli istenek], Izisz, az isteni anya, Ré szeme, az istenek úrnője,

30 Nephthisz, Felső-és Alsó-Egyiptom úrnője, ők adjanak pr.t-hrw áldozatot: ezer bikát [•••] A töredék központi részén egy áldozati jelenet látható. A /íw.í-trónusán

31 ülő, fején napkorongot viselő Ozirisz fogadja a halott által bemutatott, az áldozati asztalra felhalmozott

32 ajándékokat: különböző formájú, felülnézetben és oldalnézetben ábrázolt kenyereket (az utóbbiak közül néhányat külön tálkán helyeztek el), a két tálka között egy kis darab hússal (?),

33 hagymacsomót, füstölőedényt.

34 Az asztal alatt egy talpas edény (?) és egy zöldségféle (?) látható. Egy napkorong és egy töredékesen megmaradt, nyakában f

«/i-jelet viselő ureuszkígyó alkotja a túlvilági isten fejdíszét, aki kezében ostort és Mi-botot tart. A napkorongot viselő Ozirisz a thébai Amon-papság által a tárgyalt korszakban használt vallási ikonográfia jellegzetes alakja.

35 A már korábban említett folyamat - a nap túlvilági útjával foglalkozó, kizárólag királyok által használt halotti irodalom sajátos módon való feldolgozása - eredményeként a szoláris és a túlvilági jelleg egyetlen isteni alakban testesült meg. Az általuk komponált jelenetek főszereplője két összetett istenség: Ré-Haralditi-Atum-Kheperi és Ptah-Szokar-Ozirisz lett, akik tulajdonképpen ugyanannak az istennek a fent említett két aspektusát jelení27 Az ekkor használatos színekről és a felfestés technikájáról: van Walsem, i.m. (15.j.), 51-61. 28 Meg kell jegyezni, hogy a koporsótöredék alja igen rossz állapotban van: minden hieroglif oszlopsor legalsó jele olvashatatlan a kopás miatt. Valószínű azonban, hogy az aljon is végigfutott egy ugyanolyan színes sáv, mint felül. Ez a sáv egyébként a .sr/i-motívumra emlékeztet, aminek szintén előzménye van az előző korszakok sírművészetében (R. van Walsem, i.m. [15.j.] 183. és 361.k. = Ib típus). 29 A kiegészítés az alábbi parallel-szöveg alapján történt: Niwihski, i.m. (22.j.) 128. 30 ízisznek és Nephthisznek ebben a korszakban szokásos jelzőire: pl. Rio de Janeiro No. 57 (Kitchen, i.m. [22.J.] 125, [67-69], [99], [118]). 31 Kuhlmann, K. P., Der Thron im alten Ägypten, Glückstadt 1977, ADAIK 10, 51-57 és 81-85. 32 A 21. dinasztiái koporsók oldalának jelenetein megjelenő áldozati ajándékokról és áldozati asztalokról: Englund, G., Propos sur l'iconographie d'un sarcophage de la 21

e dynastie, Boreas 6 (1974) 62-65 és van Walsem, i.m. (15 j.) 193-194, 196,203, 204-205,210-212,216-217. 33 Van Walsem, i.m. (15.j.) I, 216 (55c) és II, lO.t. 34 A hagymacsomó(k) tetején még szokás egy vagy több lótuszvirágot elhelyezni, de ez itt hely hiányában elmaradt. 35 Niwihski, i.m. (1 l.j.) 96 és Seeber, i.m. (22.j.) 120-123.