Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

Egy 21. dinasztiái Amon-pap koporsójának töredéke Thébából

gráfiai szempontból két jelenséget érdemes elsősorban megvizsgálni: a koporsó felső szélén húzódó frízt és a szövegek arányát a képi ábrázoláshoz viszonyítva. A legfelső sávot fejükön napkorongot viselő ureuszok sora alkotja.

17 Ez a 21. dinasztiái koporsók oldalának egyik tipikus díszítőeleme a felső perem mentén. Az ureuszok a legtöbb esetben a koporsó, vagyis a múmia fejének irányába néznek.

18 Ezért valószínűsíthető, hogy a fragmentum a koporsó bal oldalához tartozott, azon belül is valahol a mell- és a lábrész között helyezkedett el.

19 Ugyanilyen ureuszfríz díszíti Ozirisz kápolnájának tetejét, például Kha Halottak Könyve-papiruszán,

20 a szentély előtt pedig a halott és felesége üdvözli imával az istent az áldozati asztal előtt. Hasonló ureuszsor alkotja a felső perem díszét a kápolnájában ülő Ozirisz felett egy másik HK-papiruszon is.

21 A szóban forgó fríz tehát királyok és istenek számára épült szentélyek és kápolnák díszítésére szolgált eredetileg, a napkorongot viselő ureuszkígyók sora pedig a szentély lakójának apotropaikus védelmét biztosította.

22 R. van Walsem ezen kívül arra is felhívja a figyelmet, hogy a halotti kultuszban az újbirodalmi sírok falainak díszítő elemeként is megjelennek ilyen ureuszok, napkoronggal a fejükön. A 21. dinasztiái koporsók oldalfalai ezek szerint az újbirodalmi sírok falainak a dekorációjára emlékeztetnek, tehát minden bizonnyal a - cache-sírokból hiányzó - festett sírfalat hivatottak megjeleníteni.

23 Az ureuszfríz alkalmas lehet a koporsótípus korszakon belüli pontosabb elhelyezésére, (relatív) datálására.

24 Emellett a szövegoszlopok száma (1) - ami a dinasztia vége felé növekvő tendenciát mutat a szövegek közötti képek méretének a rovására az egyes alakok viszonylag elnagyolt ábrázolása

25 (2) és a horror vacui elvének erőteljes alkalmazása (3) mind arra mutatnak, hogy az általunk vizsgált darab a korszak végére keltezhető.

26 17 A tárgyalt típus megegyezik az R. van Walsem által „IIb" csoportba sorolttal, ld. i.m. (15.j.) 353.k. 18 Éppen a már említett budapesti és uppsalai Hórhotep-töredékek (ld. az 5. lábjegyzetet) azonban ebből a szempontból kivételesek: éppen az ellenkező irányba néznek a kígyófejek. 19 A koporsóalj oldalának zónákra való felosztásáról és a mell alatti rész különleges voltáról: R. van Walsem, i.m. (15,j.) 67. 20 Egyptian Museum of Turin. Egyptian Civilization. Religious Beliefs, Torino 1988, 264.k. 21 Faulkner, R. O., The Ancient Egyptian Book of the Dead, London 1985, 34 = Hunefer HK 125 vignettája. 22 Ugyanezzel a frízzel ellátott kápolna-ábrázolások újbirodalmi papiruszokról: Seeber, Ch.., Untersuchungen zur Darstellung des Totengerichts im Alten Ägypten (MAS 35), Munich 1976, 7.k. (pBM 9901 ) és 8.k. (pLeiden T2) és 21. dinasztiái koporsókról: Kitchen, K. A., Catalogue of the Egyptian Collection in the National Museum, Rio de Janeiro, Rio de Janeiro 1990, az 57. számú koporsó minden kápolna-ábrázolása és Niwihski, A., La seconde trouvaille de Deir el-Bahari (Sarcophages) N"

s 60296068, Le Caire 1996, CG 6233 (J 29666). 23 R. van Walsem, i.m. (15.j.) 181-182 a további szakirodalom részletes ismertetésével. 24 A mi töredékünk fríze R. van Walsem idézett művének 353. ábrájával, és - többek között - az általa elemzett leideni M 3 leltári számú koporsóéval egyezik meg. 25 A kidolgozás minősége a korai és a középső szakaszban (kb. II. Painedzsem uralkodásának első feléig) jobb volt, mint a későbbiekben, ld. Niwihski, i.m. (12.j.) 97. 26 A Niwihski-féle kritériumok alapján a „B" típusba sorolható, annak is egy jellegzetes altípusába, ld. Niwihski, i.m. (12.j.) 35.6. k., R. van Walsem (i.m. [15].j. II, 74.t.) ismérvei szerint pedig a IIc csoportba tartozik. A. Niwihski könyvében (i.m. [4.j.] 87) a 35.6 ábrán látható típus egyébként az egyetlen, ahol a felső peremet díszítő fríz megegyezik a mi darabunkéval.