Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mária megkoronázását ábrázoló festménytöredék Duccio műhelyéből
A közelmúltban William Tronzo fejtette ki azt a véleményét, hogy a Maestà felső részén egyáltalán nem is voltak Mária megdicsőülését ábrázoló jelenetek, mert ilyen témájú ábrázolásokat már tartalmazott a székesegyház szentélyének kör alakú festett üvegablaka, mégpedig, alulról felfelé, a Sírbatétel, a Mennybemenetel és a Megkoronázás jeleneteit. Tronzo lehetségesnek tartotta, hogy a Maestàt középen szándékosan üresen hagyták, mindössze talán egy oromzattal zárva le a trónoló Madonnát ábrázoló képtáblát. 15 Azonban, bár javaslata, hogy a Maestà ikonográfiáját a székesegyház egyéb ábrázolásaival összefüggésben vizsgáljuk meg, nyilvánvalóan helyes, az oltárkép eredeti fonnáját érintő feltételezése aligha tartható. Tronzo elfelejti ugyanis, hogy aMaestà hátoldala is festve volt, s így, bár a fő oldal hiányzó képeit helyettesíthették az ablak üvegfestményei, ez a lehetőség nem állt fenn a hátoldal Krisztus életét ábrázoló képeinek esetében. S ami még fontosabb: egy oltárkép, hangsúlyos középrész nélkül, felettébb különös lett volna ebben a korban. Ha a trónoló Madonna központi tábláját oromzattal zárták le, elvárható volt, hogy ez a részlet különleges hangsúlyt kapjon, vagyis, hogy valamilyen ábrázolás díszítse. A megdicsőülés jelenete mindenképpen a legjobb megoldás lehetett. White hipotézise számít ma aMaestà legátfogóbb és leginkább elfogadott rekonstrukciójának, bár nem minden részletével talált teljes egyetértésre - különösképpen nem a felépítményre vonatkozó javaslatával. Rekonstrukciójának központi gondolata, hogy az oltárkép készítéséhez egy arányrendszer szolgált vezérfonalul. Ezt az arányrendszert az egész középkor folyamán ismerték, de csak Matthias Roriczer tette közzé 1486ban, Regensburgban, Puechlein der Fialen Gerechtigkeit című müvében. A Mária életének utolsó napjait ábrázoló sorozat hat megmaradt jelenetét White az oltárkép fő oldalának felépítményében, az apostolok félalakos ábrázolásai fölött helyezte el, jobb és baloldalon, helyet hagyva így a középső rész számára, melyet ő vízszintesen két részre osztott, meglehetősen magas, álló formájú táblaként képzelt el (16. kép). Feltételezése szerint a Mennybemenetel volt látható az alsó, a Koronázás a felső mezőben. Az elbeszélés balról jobbra tartó folyamát megszakíthatta, ugyanakkor kiegyensúlyozhatta a Mennybemenetel, a Koronázás, és fent a Megváltó különlegesen nagy méretű ábrázolása. 16 Eltekintve attól a ténytől, hogy az így rekonstruált méretek beilleszthetők a Roriczer-féle arányrendszerbe, valójában nincs igazi „döntő bizonyíték" arra, hogy a középső rész ilyen rendkívül magas lett volna. 17 Ezen felül: White rekonstrukciója szerint az alsó jelenet ábrázolása fekvő formájú, viszont feltételezett témája, a Mennybemenetel, álló formátumú ábrázolást kívánt volna. White rekonstrukciójának későbbi módosításai, véleményem szerint helyesen, csökkentették a középső rész méreteit (17. kép), ezzel azonban kérdésessé tették a valószínűségét annak a feltevésnek, hogy a Mennybemenetel, a Koronázás és a Megváltó ábrázolása mind ebben a részben 15 Tronzo, W., Between icon and the monumental decoration of a church: notes on Duccio's Macsta and the definition of the altarpiece, In Icon; four essays, Washington, D.C. - Baltimore 1988, 36-47. Az ablak üvegfestményéről Id. Carli, E., Vetrata duccesca, Firenze 1946. 16 White, Measurement .../. m. (12.j.) főleg 564-567; White, Duccio .../. m. (12.j.) 86-88, 201-208. A Maesta szerkezetéről ld. még Bomford, D. - Dunkerton, J. - Gordon, D. - Roy, A., Art in the making. Italian painting before 1400, London 1990, 72-78. 17 Amint ezt elsőként kimutatta Hayden B. J. Maginnis, The literature of Sienese Trecento painting, 1945-1975, Zeitschrift für Kunstgeschichte 40 (1977) 176-309, főként 280.
