Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Mária megkoronázását ábrázoló festménytöredék Duccio műhelyéből
kaphatott helyet. Éppen emiatt Christa Gardner von Teuffel, a Megváltó alakjáról teljesen lemondva, a Mennybemenetelt helyezte el a felső részben - ezzel viszont megfordította a Mennybemenetel és a Koronázás logikai sorrendjét. 18 Ugyanakkor arra a tényre is utalnunk kell, hogy teológiai szempontból a Mennybemenetel és a Koronázás kölcsönösen csaknem teljesen kizárják egymást: elvileg nincs szükség mindkét jelenet együttes ábrázolására. Egy szóval: az a kérdés, hogy a Mária megkoronázását ábrázoló jelenet egyáltalán helyet kapott-e a Maestà fő oldalán, és ha igen, melyik részén, közvetlenül összefügg az oltárkép rekonstrukciójának problémakörével. Ha a Koronázás egyáltalán ábrázolásra került, az gyakorlatilag csakis közvetlenül a trónoló Madonna fölött lehetett. Ebben az esetben viszont az egész probléma egyetlen egyszerű kérdésben foglalható össze: vajon beilleszthető-e erre a helyre, eredeti méreteivel számolva, a budapesti Mária megkoronázását ábrázoló töredék? A töredék rekonstrukciója E kérdés megválaszolása céljából más, Duccio közvetlen környezetéből származó Koronázás festményeket is segítségül hívtam, és megpróbáltam rekonstruálni a töredék többé-kevésbé hü eredeti méreteit. Számításba vettem, természetesen, a sienai székesegyház szentélyablakának üvegfestményét is, de időben közelebbi analógiát találtam két táblaképben, melyek a Maestà befejezése utáni egy évtizeden belül készültek. Egyikük a sienai Pinacoteca Nazionale 35. leltári számú kis méretű szárnyasoltára, melyet Boskovits Miklós magának Ducciónak tulajdonított (19. kép). Középső tábláján lent a trónoló Madonna látható, Szent Pál és Szent Péter között, utóbbi egy koronás könyörgő alakot ajánl a Szent Szűz figyelmébe, fent pedig Mária megkoronázása, Keresztelő Szent János és János evangélista között. 19 A másik tábla egy New York-i triptichon jobb oldali szárnyképe; a szárnyakat az ún. Monte Oliveto-i mester festette, a középső tábla Ugolino di Nerio környezetében készült (20-21. kép). 20 18 Gardner von Teuffel, C., The buttressed altarpiece. A forgotten aspect of Tuscan fourteenth century al tarpiece design, Jahrbuch der Berliner Museen 21 (1979) 21 -65, főként 36. Gardner von Teuffel módosításaival nagy mértékben egyetért Boskovits Miklós [The Thyssen-Bornemisza Collection. Early Italian Painting, 1290-1470, London 1990, 73). Luciano Bellosi (Duccio. La Maestà, Milano 1998. 22) egyetért a középső rész méretének csökkentésével. Itt helyezi el a Mennybemenetelt és a Koronázást, az oromzaton a Megváltót. 19 Stubblebine, i. m. (l.j.) 1, 104-105; Boskovits, M., Il gotico senese rivisitato: proposte e commenti su una mostra, Arte eristiana 11 ( 1983) 259-276, főként 262-263; Torriti, P., La Pinacoteca Nazionale di Siena. I dipinti, Genova 1990, 28-29. 20 Metropolitan Museum of Art, 41.190.31. A középső tábla méretei: 64,5 x 47,3 cm, kerettel együtt; a jobb oldali szárnykép: 64,1 x 23,8 cm (a festett felület: 60 x 19,1 cm). Stubblebine, i. m. (l.j.) 1, 100101,178-179; Zcri, F. Gardner, E. E., Italian paintings. A catalogue of the collection of the Metropolitan Museum of Art. Sienese and Central Italian schools, New York 1980, 46^47. A kompozíció harmadik változata egy későbbi sienai táblán látható, holland magángyűjteményben, de olyan gyenge munka, hogy nem vettem számításba. Van Os, H. W. és mások, szerk., The early Sienese Paintings in Holland, Florence - The Hague 1989, 54-55, 10. sz.
