Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Új szerzemény: Los Balbases mester: Krisztus a kereszten táblaképe

kontrasztban különösen monumentális. A kereszt tövéből a kép hátterébe szerpentin alakú utak vezetnek, melyen jobbra, előkelő pár léptet lóháton, őket követi egy apród. Az ő közelükben jobbra, egy tisztáson, egy lombtalan fát fogó fiatalember, majd a kereszttől távolodó katonák csoportja látható. Balra két lovas hátalakja vehető ki, ezek az apró figurák, akárcsak az út, a mélységet tökéletesen érzékeltetik. A jobb szélen sziklákon a középtér irányába hajló fák, majd dombos, folyóparti táj, benne a távolban szétterülő lombú bokrok. A táj a baloldalon közel szimmetrikusan, csupán kevésbé részletezetten jelenik meg. Krisztus lebbenő ágyékkendője alatt rajzolódik ki végtelenül halvány tónusokban Jeruzsálem sziluettje.

8 A müvet 1945-ben, Barcelonában az £7 arte de La Pasión de Nuestro Senor (siglos XIII al XVIII) című kiállításon Trens állította ki, „hispano-flamand, 1500 körüli alkotás" meghatározással.

9 Ez az első közlés meglehetős pontossággal jelölte meg a mü készítésének idejét és a kört, ahol mesterét kell keresni. Ezután a kutatás a festménnyel évtizedekig nem foglakozott.

10 A táblát az újabb értékesítést megelőzően restaurálták. Ennek során, az 1945-ös állapottal összevetve, eltávolították a jelentős átfestéseket, melyek az arca elé kendőt tartó nőalakon voltak különösen zavaróak, ugyanis e figura arcát és kézfejét az egykori javító megfestette.

11 A mü vizsgálatakor szembetűnő a kompozíció újszerű felfogása, az alakok egyéni csoportosítása a kereszt tövében, az anekdotázó mesélő kedv, amely a háttér apró részleteiben követhető nyomon, a perspektivikus táj ábrázolásában is fellelhető gazdag invenció, és a mü szinte egészén felfedezhető a kivitelezés magas színvonala. A mesterségbeli tökéletesség kétségtelenül a németalföldi mesterek, Rogier van der Weyden, az Eyck-ek, valamint Dirk Bouts és Memling müveinek alapos ismeretét sugallja. A Los Balbases mester néven elnevezett, Maroto Silva által rekonstruált, hispano-flamand mester 1480-1500 táján Burgos környékén működött.

12 A név szerint még ismeretlen mester stílusának meghatározásakor a Burgos környéki Los Balbases Szent István oltárából indult ki a kutatás. Nyilvánvaló, hogy a németalföldi mesterek mellett az ún. Los Balbases mester közel állt Diego de la Cruzhoz, az ún. Katolikus királyok mesteréhez is. Életművének második szakaszában 1485 táján együtt dolgozott a Palencia közelében fekvő Frómista Santa Maria templomának Krisztus élete oltárán az ún. Maestro de Salomon de Frómistával. A budapesti tábla eredeti funkciója szerint valószínűleg egy szárnyasoltár középső képét koronázó, ún. csúcs kép volt. Egykori helyzetére jól következtethetünk a napjainkban is sértetlenül álló, Los Balbases mester követőjétől származó Szent Anna oltár8 Az infravörös reflektográf-vizsgálat tanúsága szerint a mester e részlet megfestésekor eltért az alárajzon láthatótól, a gótikus csúcsos toronytól, s helyette egy centrális, kupolás épületet festett. 9 Trens, M., El arte de La Pasión de Nuestro Senor (siglos XIII al XVIII), Kiállítás kat. Barcelona 1945, 43. 47. k. (fotója közölve). Ekkor a barcelonai Graells Pinos-gyüjteményben volt. 10 A mü nem szerepel Silva Maroto, P., Pintura hispanoßamenca castellana: Burgos y Palencia. 1-3, Valladolid 1990. című munkájában. 11 A festmény állapotvizsgálatát Kovács Zsuzsa és Fáy András restaurátoroknak köszönöm. Utóbbi kollégám infra és uv felvételeket is készített, melyek közül, a kép egész felülete alatt megtalálható bravúros rajztechnikát mutató alárajz érzékeltetésére, egy részletet közlök (94. kép). 12 Silva Maroto, i. m. (10. j.) 2, 506-622.