Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Vittorio Amedeo Cignaroli Szarvasvadászata
több jelentős művész tartozott (közülük itt csak Vittorio Amedeo nagyapjáról, Martino Cignaroliról teszünk említést, aki Veronában, Milánóban és Astiban működött). Anyja a piemonti Marianna Cavet, apja Scipione, a Milánóban született jeles tájképfestő, aki az 1700-as évek elejétől a savoyai udvar számára dolgozott. 5 Keresztapja Susa eleven szellemű márkija volt, II. Vittorio Amedeo és Verrua grófnőjének törvénytelen fia. Valójában a festő a keresztségben a Vittorio Giuseppe Gaetano nevet kapta, művészi pályája során mégis a nagy király, II. Vittorio Amedeo nevével vált széles körben ismertté. A mesterség alapjait biztosan apjától sajátította el, ám 1745-ben, amikor Scipione meghal, Vittorio Amedeo még csak 15 esztendős: érlelődésének döntő korszakában hiányolnia kell tehát az apai irányítást és támogatást, mégha az erősen befolyásolja is ifjúkori müveit. Éppen Scipione végrendeletében ( 1745) találjuk az első értékelő megjegyzést a pályája legelején álló művészről. Scipione, aki nyilvánvalóan felismerte fia rátermettségét, a betegség fájdalmaitól gyötörve és a halál közelségében papírra veti: az ifjúnak folytatnia kell tanulmányait, hogy „festői tehetsége kibontakozhassék'\ Kéri feleségét, hogy gondoskodjék a fiú teljeskörű művészi neveléséről, az Itália más városaiba teendő tanulmányutakat is beleértve. 6 1749-ben Vittorio Amedeo Torinóban van, valószínűleg kevéssel azután, hogy visszatér egy Rómát érintő utazásból, 7 és megkapja első fizetségét egy, a savoyai udvar részére kivitelezett munkájáért. Ez a mű nem más, mint a Királyi Palota Dániel Galériájába szánt tájkép architektúrával és alakokkal. Ettől kezdve fél évszázadon át szinte megszakítás nélkül követik egymást a különböző Savoya-rezidenciák- Venaria, Stupinigi, Moncalieri, Rivoli, Torino - számára készült nagyszabású munkákért járó kifizetések. Igen sokat foglalkoztatja a piemonti nemesség is, amely előszeretettel gyűjtötte műveit. Publikálatlanok, de igen fontosak vallásos tárgyú festményei, amelyek pompás tájképi környezetbe helyezve ábrázolják a bibliai jeleneteket. 1762-ben Vittorio Amedeo a helyi Accademia di San Luca elöljárója lett; 1766 körül feleségül veszi Rosalia Ladattét, a híres bronzszobrász lányát. 8 1778-ban a torinói Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia tanára és a kortársak Savoya állam legnagyobb tájképfestőjeként tartják számon; 1782-ben a király tájképekre és erdei tájakra szakosodott udvari festővé nevezi ki évi háromszáz lírás jövedelemmel; 1785-ben fia, Francesco szerzetes lesz, III. Vittorio Amedeo által személyesen felajánlott jövedelemmel. A festő 1800. február 18-án, hetven esztendősen hal meg. 5 Scipione Cignarolihoz ( 1680 k. - 1745) vö. Cifani, A. - Monetti, F., Scipione Cignaroli „eccellente paesista", in Ipiaceri e le grazié..., i. m. (4. j.) 2, 413-455, bibliográfiával. 6 Vö. uott 416-417. 7 Vittorio Amedeo Cignaroli fiatalkori müvein, mint például a torinói Érseki Szeminárium kápolnájában általunk megtalált (publikálás előtt álló) két pompás szupraportján, vagy más, még publikálatlan festményein, gyakran olyan tájképi környezetet látunk, amelyben valósághűen megfestett római romok vannak. Ebből arra következtethetünk, hogy a festőnek alkalma volt személyesen megismerni azokat a helyszíneket, amelyeket ilyen híven örökített meg, mindazonáltal egyetlen olyan dokumentum sem áll rendelkezésünkre, amely hitelesen tanúsítaná római tartózkodását. * Francesco Ladattéról, aki a Stupinigi kupoláját díszítő bronz-szarvast készítette, ld. Mailé. L., Traccia per Francesco Ladatte scultore torinese, in Essays in the history of art to Rudolph Wittkower, London 1967, 242-254. bibliográfiával.
