Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)

Zenélő társaság

Motívumai alapján a jelenet egyébként a Húszéves életkor, a Szangvinikus temperamentum, vagy akár a Fiatalság ábrázolásának is tekinthető.

9 Könnyen elképzelhető, hogy Dirck Hals maga is meg akarta hagyni a többféle értelmezés lehetőségét a néző számára.

10 Ezúttal mindenesetre hiányoznak az interpretálást megkönnyítő olyan kiegészítő, „emblematikus" motívumok, mint a megláncolt majom a festő azonos témájú amszterdami képén,

11 vagy egy olyan moralizáló kommentár, mint amilyet például Comelis Kittensteyn egy Dirck Hals után készült, s szintén mulató társaságot ábrázoló metszetén olvashatunk.

12 Festésmódját és kompozíciós sajátosságait tekintve a budapesti kép talán a festőnek a haarlemi Frans Halsmuseumban található, s ugyancsak szabadban mulatozó társaságot megörökítő müvéhez áll a legközelebb, mely azonban az öt érzék ábrázolását is egyértelműen magában rejti.

13 A Szépművészeti Múzeum életképén jobboldalt ülő nőalak közeli analógiája, s több más rokon motívum is fellelhető Dirck Elals egy másik, szintén 1621-ben festett alkotásán.

14 Itt jegyezhetjük meg, hogy a szabadban mulatozó társaságot ábrázoló jelenetekhez kifejezetten pozitív asszociációk is kapcsolódhattak az adott időszakban. A könnyed társalgás és muzsikálás, illetve a városok környékén tett közös kirándulások, „piknikek", a 17. század eleji társasági élet fontos részét alkották, s ezek hasznos és kellemes voltáról, testet és a lelket felfrissítő hatásáról a korabeli illemtankönyvekben és daloskönyvekben is gyakran olvashatunk.

15 Míg a zenélés motívuma inkább csak kiegészítő szerepet tölt be Dirck Hals imént tárgyalt festményén, az éneklő, muzsikáló alakok immár főszerepet játszanak az amszterdami életképfestő, Pieter Quast (1606-1647) mintegy tíz évvel későbbre datálható budapesti képén.

16 Az interieurben játszódó jelenet előterében ezúttal egy szőnyeggel letakart asztal körül elhelyezkedő, négytagú társaságot találunk (83. kép). Bal szélen egy sárgaruhás, hajában virágkoszorút viselő fiatal nő ül, s a kezében tartott kottából énekel. Mögötte, az asztal túloldalán egy profilból ábrázolt fiatalember látható, széles karimájú kalappal a fején. A nézővel szemben ülő másik nőalak lanton játszik, míg a 9 A korabeli ábrázolásokon szereplő, együtt muzsikáló fiatal párok különböző értelmezési lehetőségeiről: De Jongh, E., Kwesties van betekenis, thema en motief in de Nederlandse schilderkunst van de zeventiende eeuw, Leiden 1995, 95-97. 10 A korabeli holland életképek kétértelműségéről, illetve egyes motívumok többféle módon való értelmezési lehetőségéről: Becker, J., „De duystere sin van de geschilderde figueren": Zum Doppelsinn in Rätsel, Emblem und Genrestück, in Vekeman, H. - Müller-Hofstede, J. (szerk.), Wort und Bild in der niederländischen Kunst und Literatur des 16. und 17. Jahrhunderts, Erftstadt 1984, 17-29. 11 Dirck Halsnak erről a képéről ld. De Jongh, E., Tuinfeest: Dirck Hals (1591-1656), Openbaar Kunstbezit 13 (1969) 13; Tot lering en vermaak, Betekenissen van Hollandse genrevoorstellingen uit de zeventiende eeuw, Rijksmuseum, Amsterdam 1976, 125. 12 Az említett metszettel kapcsolatban: Brown, /. m. (4. j.) 160, illetve 177. 13 A haarlemi festményről: Tot lering en vermaak, i. m. (M. j.) 122-123. 14 Christie's, London, 1989. április 21, 32. sz. Lásd továbbá: Frankfurt, Städtische Galerie, ltsz. 825. Kat. Gestolen Wercken 1946, 44. sz. 15 Ezzel kapcsolatban lásd Goodman, E., „Rubens" Conversatie á la Mode': Garden of Leisure, Fashion and Gallantry, The Art Bulletin 64 (1982) 247-259; Stipriaan, R. van, Leugens en vermaak. Boccaccio's novellen in de kluchtcultuur van de Nederlandse renaissance, Amsterdam 1996, 29. 16 Olaj, fa, 49 x 36,5 cm, Szépművészeti Múzeum, Budapest, ltsz. 71.20. Korábban Kilényi Hugó gyűjteményében.