Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Zenélő társaság
jobboldalt álló, oldalán kardot viselő katonatiszt - akinek az arcát szinte teljesen eltakarja a fejébe húzott kalap - talán szintén énekel. A férfi köpenye egy széken hever, amely mögött jobb szélen egy szatírfigurával díszített kandalló széle tűnik fel. A háttérben a falon egy tájkép, míg a nyitott ajtóban egy további férfialak látható. Pieter Quast, mint ahogy azt Adriaen Brouwer és Adriaen van de Venne műveire emlékeztető parasztéletképei, vagy foghúzást, illetve láboperációt ábrázoló jelenetei is bizonyítják, kifejezetten vonzódott a komikus témák iránt. 17 Rendszerint elegáns társasági jeleneteiben is érződik egy csipetnyi humor, mely nem utolsó sorban a szereplők kissé karikírozott megfestési módjának köszönhető. Mindez lényegében elmondható a Szépművészeti Múzeum képével kapcsolatban is, ahol különösen a jobbszélen pöffeszkedő, borvirágos orrú katonatiszt hat elég mulatságosnak. Hasonló alakokkal egyébként Pieter Quast számos más képén is találkozhatunk. 18 Adott összefüggésben talán még annak is jelentősége lehet, hogy a háttérben feltűnő, kandallót díszítő figurának szemmel láthatóan természetellenesen hosszú, szinte már-már szamárfüle van. A festő netán így akarta volna burkolt formában érzékeltetni, hogy a festményen látható „muzsikusok" valójában fülsértő macskazenét produkálnak? Mindez persze csak feltételezés, mindenesetre egy ugyanilyen figurával díszített kandalló található Quast egy másik Vidám társaság képén, ahol a jelenet szereplői hasonlóképpen „dalra" fakadnak. 19 Szintén elképzelhető egyébként, hogy valójában egy bordélyjelenettel állunk szemben, a korabeli életképfestészetben ugyanis gyakran éppen kurtizánokat ábrázoltak lanttal a kezükben, s a 17. századi Hollandiában a nyilvánosházakat nemritkán „zenés házaknak" nevezték. 20 Témaválasztását, és a szereplők típusát tekintve egyaránt közel áll a Szépművészeti Múzeum festményéhez Pieter Quast egy 1636-os, korábban ugyancsak a Kilényi gyűjteményben lévő képe, mely a közelmúltban ismét felbukkant egy londoni árverésen. 21 Szintén jó analógiának mondható a festő egy 1633-ból származó Zenélő társasága, amelyen igen hasonló típusú nőalakokkal találkozhatunk. 22 Nagy valószínűség szerint a budapesti kép is valamikor az 1630-as években készülhetett. Szintén a gáláns 17 Lásd többek között,a festőnek a braunschweigi Herzog Anton Ulrich-Museumban található két művét, (ltsz. 298. és 299.) vagy egy nemrégiben elárverezett kocsmajelcnetét (Christie's, London, 1995. július 7, nr. 53.) illetve a különösen szatirikus hangvételűFoghúzás-t (München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen, ltsz. 2149.). 18 Quast egy foghúzást ábrázoló müvén, a piperkőc „orvos" figurája és viselete egyaránt igen sok rokonságot mutat a budapesti kép jobboldalt álló alakjával (Museum of Historie Art, Princeton University, ltsz. 80., Fotó RKD); Egy igen hasonló, öntelt katonatiszt látható a festőnek a londoni National Galleryben található Tiszt istállóbelsőben című alkotásán: Brown, /. m. (4. j.) 106; Szintén ugyanez a jellegzetes figura tűnik fel Salomon Saverij egy Pieter Quast után készített metszetén, melyen a Dats de Bruydt daermen om danst felirat olvasható: Tot lering en vermaak, i. m. ( 11. j.) 33. 19 The Metropolitan Museum of Art. New York, ltsz. 1973.155.1, (mint Pieter Codde) Id.: Baetjer, K., European Paintings in The Metropolitan Museum of Art by artists born in or before 1865. A Summary Catalogue. 1-3. New York 1980 1, 29, 404. k. 20 Ezzel kapcsolatban ld. többek között Salomon, N., Jacob Duck and the Gentrification of Dutch Genre Painting, Doornspijk 1998, 81. 21 Muzsikáló pár, olaj, fa, 26,5 x 19 cm, elárverezve: Ernst aukció Budapest, 1917. november 26, 107. sz., illetve újabban: Sotheby's, London, 1994. december 7, 11. sz. 22 Christie's, London, 1972. július 21. 147. sz.
