Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Kisebb mesterek Rembrandt tágabb köréből
napfényes panoráma-tájnak a kontrasztját úgy érvényesíti, hogy közben egységes barnás tónusban tartja az egész képfelületet, melyben harmonikusan „oldódik" a távoli részletek halványzöld és aranysárga ragyogása. A fény- és ámyék-foltok puhán váltakoznak, jó eszközül a tér érzékeltetéséhez, és finoman hangsúlyt adva a középtől kissé jobbra elhelyezett, eleven csoportnak. A festéket vékony rétegekben, folyékonyan, könnyedén hordta fel a felületre, ami merőben különbözik az utrechtiek porcelános csillogásától, de a leideni Rembrandt képek pasztózus, markáns felületképzésétől is. Ezt a technikát a haarlemi tájfestők használták, majd pedig Rembrandt és Govaert Flinck tájképein 1637 után jelenik meg. 46 A növényzet könnyed, finoman odavetett részletei is az utóbbiakra hasonlítanak. A jobbra kinyíló táj motívumai a prerembrandtisták italianizáló tájképeit idézik. Hogy mennyire közeljárt ezekhez más müvein is De Poorter, azt sokatmondóan bizonyítja egy Sumowski által neki attribuait rajz, Szent István megkövezésével az előtérben, 47 mely Lastman és Elsheimer kompozícióival rokon. A legközelebbi festmény-analógia képünkhöz Londonban volt árverésen az 1920-as években két ízben, Willem de Poorter neve alatt, bár jelezve nincs (77. kép). 48 A barlangot közel azonos nézőpontból mutatja, kicsit távolabb vezet balra a diagonális és kicsit kisebb jobbra a kilátás, hogy nagyobb hangsúly essék a monumentumra, mely mellől azonban hiányoznak az élő szereplők. Ami szokatlannak tűnik a budapesti képen, az a két figura kicsiny volta a képmezőhöz viszonyítva. Ebben a poelenburghi minta érvényesül, a ruhátlan női alakok megformálása azonban Willem de Poorterre vall, aki egyébként ritkán festett aktot. A Mózes megtalálása című festményén 49 balra a vízben álló két ruhátlan nőalak azt mutatja, hogy az aktfestésben Cornelis Moeyaert lehetett a mintaképe. A test-tömeg jellegzetesen puha, szinte csonttalan megjelenése, az esetlenül hosszú karok, a mozdulat bizonytalansága viszontlátható Diana és társnője kicsi figuráiban is (78. kép, részlet). Az istennő profilja hasonló vonásokat mutat W. de Poorter számos női hősnőével. 50 Végül egy olyan müvet szeretnék bemutatni, melynek festője valóban Rembrandt tanítványa volt. A dordrechti Samuel van Hoogstraten (1627-1678) az amszterdami műhelybe 1642 körül lépett be mint növendék, később pedig a mester segédjeként tevékenykedett. Ennek az első, erősen rembrandtos alkotói korszakának kiemelkedő darabjai 51 már figyelemre méltó tehetségről, a tanultak egyéni alkalmazásáról tanúskodnak. Változatos életútja, utazásai, irodalmi és elméletírói munkássága azonban 46 Ld. Foucart, L, Peintures Rernbranesque au Louvre, Les dossiers du département des peintures, Paris 1988, 58-62. 47 Amszterdam, Christie's, 1986. dec. 10., 52. sz. Fekete kréta, toll és bama tinta, lavírozás, fedőfehér, 398 x 624 mm, papír, vászonra vonva, párdarabjával. 48 Barlang, síremlékekkel, fa 51,2 x 64 cm, London, Sotheby's, May 29-30, 1923, 158. sz., és London, sale Puttick and Simpson Galleries, March 12,1924, 87. sz. - A fényképet a Frick Art Reference Librarynak (New York) köszönöm. 49 Raoul Kuffner de Diószegh sale, New York, Parke-Bernet, 1948. Nov. 18., 30. sz., majd: Sale Hartveld, New York, Parke-Bernet, 1950. Nov. 15. 50 Pl. Abradatas és Panthea, ld. 42. sz. jegyzet; Jerobeàm áldozata. Áldozat Dianának, 1646, ld. Sumowski, /'. m. (l.j. Gemälde) skk., 1614 és 1641. sz. 51 Pl. Olvasó ijjú (Önarckép) 1644, Rotterdam, Museum Boijmans Van Beuningen (ltsz. 1386), Önarckép turbánban 1645, Hága, Museum Bredius (ltsz.: 54.-1946), Pásztorok imádása 1647, Dordrecht, Dordrcchts Museum (ltsz.: DM980/567).
