Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 90-91.(Budapest, 1999)
Kisebb mesterek Rembrandt tágabb köréből
messze eltávolították ettől a kezdeti iránytól: előbb markánsan naturalista trompe-Foeil csendéletek, majd az illuzionizmust klasszikusabban érvényesítő perspektíva-képek és finom életképek festője lett. Tanítványa és az írói tevékenységben is követője, Arnold Houbraken volt az első, aki Van Hoogstratent mint az elmélet kiváló ismerőjét, ám kevéssé sikeres megvalósítóját értékelte, 52 de valószínűleg nemcsak ő okolható azért, hogy a modem müvészettörténetírás oly sokáig elmulasztotta ennek a „pictor doctus"-nak a működését minden vonatkozásban feltárni. Az utóbbi két évtizedben a kutatás ezt az adósságot törlesztette: monográfiák 53 méltatják művészetelméleti írását és festői munkásságát, elemzik a kettő összefüggéseit, festményei pedig rendszeresen ott láthatók a fontos nemzetközi kiállításokon. 54 Nem ismeri azonban a szakirodalom a következőkben bemutatandó, magángyűjteményben lévő festményt (79. kép). 55 A keskeny faasztalnál ülő, egymáshoz hajolva beszélgető párt, s mögöttük kancsó bort és poharat hozó fiút ábrázoló képet Jan Steen müvének vélték, a bal felső sarokban látható papírlap visszahajló szélén elhelyezett betűk alapján. 56 Stílusát tekintve viszont ez a zsáner jelenet semmi rokonságot sem mutat Steen müveivel. Ellenben a tónusfestés a meleg fóldszínekkel, az általános barnás hannóniában, egy helyen az élénk piros és fehér kontrasztjával hangsúlyozva, a fény-árnyék kezelése a puha sötét részek mélyítésével és a megvilágítás aranyos sugárzásával - sokkal inkább a Rembrandt iskola festői eszközei közé tartoznak. Ugyanakkor nem is „szabályos" életképpel állunk szemben, hiszen a három szereplős jelenet egy olyan vászonképen áll előttünk, mely maga is kép a képben, egy deszka lapra applikálva látjuk úgy, hogy bal felső sarka mélyen visszahajlik, s az ekként szabadon maradt látszat-palánkra egy festett szöggel van feltűzve a már említett papírlap, s rajta bekeretezve fekete-fehérben a figurák (legalábbis az asztalnál ülő pár) csoportja ellenoldalasan, mintegy metszet formájában megismétlődik. Ez a többszörös „csavar" egyértelműen Sámuel van Hoogstratenre vall, aki a valóság tökéletes utánzásával és a néző becsapásával, azaz érzéki csalódás keltésével akart meglepő hatást elérni. 57 Ennek a későbbiekben ars 52 Houbraken, A. De Groote Schoubwgh der Nederlantsche Konstschilders en Schilderessen,1 -3. Amsterdam 1718-21,3, 137. 53 W. Sumowski köteteinek (1979 skk., Drawings, 1983 skk., Gemälde - ld. 1. jegyzet) összefoglaló Hoogstraten-címszavai óta jelentek meg: Roscam Abbing, M., Van Hoogstraten. Iconografte van een familie, Amsterdam 1987; Roscam Abbing, M. - Tfiissen, R, De schilder en Schrijver Samuel van Hoogstraten, 1627—1678: Eigentijdse hronnen en oeuvre van gesigneerde schilderijen. Leiden 1993; Brusati, C, Artefice and Illusion: The Arts and Writing of Sámuel van Hoogstraten, Chicago 1995. 54 Holländische Malerei in neuem Licht, Basel 1987; Rembrandt: Der Meister und seine Werkstatt, Berlin - Amsterdam - London 1991-92; De sichtbaere werelt: Schilderkunst uit de Gouden Eeuw in Holland oudste stad, Dordrecht 1992; Leselust. Niederländische Malerei von Rembrandt bis Vermeer, Frankfurt am Main, 1993; Rembrandt: A Genius and his Impact, Melbourne - Canberra 1997-98. " ,5 Olaj, vászon, 65,2 x 50,6 cm. A fényképet a tulajdonos jóvoltából közölhetem, copyright: Laboratorio di Restauro opere d'arte Nicola, Aramengo. 56 A festményt nem volt módomban közvetlenül tanulmányozni, megállapításaimat egy jó minőségű színes ektachrom alapján teszem. A „Sten" (?) felirat eredeti vagy utólagos voltáról így nem tudtam megbizonyosodni. 57 Vö. Halm, A., „.. .datzy de aanschouwers schyne te willen aanspreken ": Untersuchungen zur Rolle des Betrachters in der niederländischen Malerei des 17. Jahrhunderts, München 1996, 67.
