Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Medmai terrakották
mindenképp a Kr.e. 5. sz. második felére tehető. Az arcvonások élessége viszonylag friss matrica használatára utal. A trónoló istennő típusának, vagy ahhoz köthető, ilyen szkhéma szerint készült hajcsigás frizurájú fejnek ennyire késői változata pedig Medmában egyelőre nem ismert. Ugyanilyen kevéssé megnyugtató azonban, ha a fejet a tarentumi koroplasztikában kívánjuk elhelyezni. A „trónoló isennő" típus eleve kevésbé jellemző erre a terrakottaprodukcióra: éppen a típus virágkorában (48CM1-50 között), a tarentumi koroplasztika válságba jutott; 41 az ezt követő időszakban pedig a típus lassan mindenütt divatjamúlttá válik, és még Lokroiban és Medmában is a lakomázó férfialak tarentumi eredetű típusa lesz általános. 42 Nehéz lenne azonban a budapesti fejet ebben a típusban, felkönyökölve fekvő ifjú fejeként elképzelni: bár méretei nem zárják ki ezt a lehetőséget, 43 arcvonásai alapján pedig egyaránt lehet férfi- vagy nőalak fejének tekinteni, mégis kirekeszti a „heverő férfialak" késő-klasszikus kori tarentumi megformálásából jellegzetes hajviselete és a típus alakjain elmaradhatatlan, szalagból és koszomból álló fejdísz hiánya. A hajcsigás frizura kombinációja egy, a budapesti darabhoz hasonló érett klasszikus stílusú arccal általában anakronisztikusnak mondható. Erre az anakronizmusra azonban, éppen a tarentumi terrakotta-produkcióban, még a 4. sz.-ban is van példa, későklasszikus nőalakokon; 44 a Lokroi-kör városaiban a hajtípus körülbelül az 5. sz. közepétől kezdve ismeretlen. írott forrásaink gyakorlatilag semmit nem árulnak el az 5. sz.-i Lokroi és Taras politikai kapcsolatairól, a koroplasztikai anyag alapján azonban a Lokroi-MedmaHippónion kör (és elsősorban éppen Medma) tarentumi kapcsolatai több példa alapján is ismeretesek: a feltámaszkodva heverő férfialak tarentumi típusa már a Kr.e. 6. sz. utolsó évtizedeiben megjelenik a medmai repertoárban, stílusában is egyértelműen tarentumi mintákat idézve. 45 A szigorú stílus évtizedeiben az átmenetileg lehanyatló tarentumi terrakotta-produkció helyét az akkor virágkorát élő lokroi-medmai veszi át; és nagy valószínűséggel éppen ebből a műhelyközpontból származó impulzusok segítik hozzá a tarentumi koroplasztikát nagy jövőjű újjáéledéséhez a Kr.e. 460-440 közötti években. 46 Lehetséges, hogy a legelőször Medmában látott, csigás hajviseletü női fej-típus is ekkor került át Tarentumba. Mindezek alapján tehát a budapesti szobrocska készítési helyét egyelőre nem lehet meghatározni. Ez a bizonytalanság azonban jól mutatja a tarentumi és a lokroi-medmai koroplasztika közötti kapcsolat szorosságát az 5. sz. második felében; a darab tehát mindenképpen összekötő láncszem a lokroi szigorú stílus és a 440 körül újjászülető tarentumi koroplasztika között. BENCZE ÁGNES 41 Herdejürgen, H.,Die tarentinischen Terrakotten des 6. bis 4. Jahrhunderts v. Chr. im Antikenmuseum Basel, Basel 1971, 5-7. 42 Iannelli, M.T., in Lattanzi et al. (szerk.), i.m. 120-126. 43 Vö. Herdejürgen, i.m. 33-35. sz. (9-10 cm magasságú fejek). 44 I.m. (Id. előző j.) 20, 129. jegyzet és Herdejürgen, i.m. (2.j.) 45, A37 sz. 43 Herdejürgen, i.m. (2.j.) Bl-2 sz. 46 Herdejürgen, i.m. (40.j.) 8-9. több, ekkor megjelenő tarentumi típus lokroi-medmai párhuzamát is kimutatja.
