Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában

GIOVANNI BATTISTA NALDINI: HÁROM GRÁCIA ÁMORRAL EGY FIRENZEI MANIERISTA, BOTTICELLI, RAFFAELLO ÉS BORGHINI NYOMÁBAN Giovanni Battista Naldini firenzei festő nagyméretű táblaképe a Szépművészeti Múzeum itáliai későmanierista gyűjteményének egyik kiemelkedő darabja (8. kép).

1 A festmény az Esterházy-gyüjteményből került jelenlegi helyére. Legelső említése is még a főúri gyűjtemény 1812-es leltárában olvasható, korábbi sorsáról semmit nem tudunk. A képet ekkortól hagyományosan Vasari művének tartották, és először 1931ben Heinrich Voss tulajdonította Naldininek. Ezt az attribúciót csak a múzeum katalógusának 1954-es első magyar kiadása óta fogadják el általánosan. Pigler Andor itt Roberto Longhi szóbeli közlésén alapuló attribúcióját közli.

2 A Naldinival foglalkozó szakirodalomban feltűnően keveset olvashatunk a Három Gráciát ábrázoló festményről. Paola Barocchi, a Naldini munkásságát mindeddig legrészletesebben tárgyaló tanulmányban egy félmondatot szentelt a képnek, kiemelve Vasari hatását.

3 Az arezzói mesterre utal a kép színvilága, de a test formáinak sfumatós modellálásában felismerhetők azok a sartói tanulságok is, amelyek már a hatvanas évektől átitatják Naldini festészetét. Nancy Lodge Webbe a Három Grácia ábrázolások reneszánsz ikonográfiájáról szóló doktori értekezésében elfogadja az attribúciót,

4 míg Veronika Mertens hasonló témájú könyvében visszatér Vasari szerzőségéhez. Ez, az utóbbi fél évszázad szerzőinek egyöntetű véleményét vitató álláspont talán azzal magyarázható, hogy Mertens a budapesti képet Vasari művészetelméletének tükrében vizsgálja.

5 Naldini szerzőségét azonban semmilyen stíluskritikai érv nem cáfolja, s az attribúció a mű ikonográfiái értelmezéséhez is támpontot ad. * A tanulmány kéziratához fűzött kritikai észrevételeivel pótolhatatlan segítségemre volt Dr. Tátrai Vilmos, akinek ezúton mondok köszönetet. Szintén hálás vagyok Dr. Zentai Lorándnak, aki számos könyvre és tanulmányra felhívta figyelmemet, és a grafikai anyagban sok hasznos tanáccsal látott cl. ' Battista Naldinira vonatkozóan a legújabb irodalmat lásd: La Pittura in Italia - // Cinquecento 2, Milano 1987, 779-780. 2 Heinrich Voss attribueiójához ld. Thieme-Beckcr Lexikon, 1931, XXV, 336; Pigler A., A Régi Képtár katalógusa, Budapest 1954, 383, ltsz.: 173, 205 x 144 cm; uő., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 476; Tátrai, V. ed., Summary Catalogue, Old Masters ' Gallery, Budapest 1991, 82. 3 Barocchi, P., Itinerario di Giovambattista Naldini, Arte Antic a e Moderna 29 (1965) 265, 209. j. 4 Lodge Webbe, N., The Three Graces in Renaissance Art, Boston University, University Microfilms International 1989, 173. 5 Mertens, V, Die drei Grazien - Studien zu einem Bildmotiv in der Kunst der Neuzeit, Wiesbaden 1994, 201-204. A szerző saját bevallása szerint nem kívánt attribúciós problémákkal foglalkozni, de inkább Vasari szerzőségét fogadja el, mint Naldiniét.