Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
A Krafft-festmény konzerválása és restaurálása
internacionális tendenciák bemutatása volt a fő szempont. A viszonylag szerény terület juttatásában nem tükröződik sem a barokk iránti szakmai érdeklődés megnövekedése, sem a Képtár etéren kimagasló gyarapodása az utóbbi 3-4 évtizedben. A magyarázat az, hogy a tervek szerint a rekonstrukció legközelebbi szakaszában, tehát még az elhagyott képtári termek felújítása előtt megtörténik a földszinti barokk csarnok helyreállítása, s azt itáliai barokk képekkel szándékozunk berendezni. Most tehát csak az volt a törekvés, hogy ne csökkenjen a 17-18. századi müvek száma a korábbi kiállításhoz képest. A két termet most 94 kép tölti meg, szemben a volt 2 nagy terem (olasz + francia) és 2 kabinet 71 képével, ami meghaladja a 30%-os bővítést! Szigethi Ágnes, annak ellenére, hogy vitatkozott ezzel a koncepcióval, és a franciáknak egy külön termet szeretett volna juttatni, megragadta a lehetőséget, hogy jelentős változtatásokat hajtson végre. A Seicento-iQVQmbçn egy hosszú falon komponálta egybe a francia gyűjtemény legszebb darabjait, középpontba állítva a Rómában dolgozó Claude Lorraint és Nicolas Poussint. A francia képek száma néhánnyal kevesebb, mint az előzőkben (26 volt, most 20), de akad köztük több újdonság, pl. Michel Gob'm Pipázó fiúja, François Verdier Az érckígyó imádása című képe, vagy Jacques Stella Mária eljegyzése című festménye. Igen hatásos együttes alakult ki a Caravaggio-követők müveiből, Nicolas Régnier Kártyázók képével a középpontban, mellyel finoman összecseng a holland Wauter Pietersz. Crabeth Zenélő társasága. 6 A 18. század festészetét bemutató terem lényegesen heterogénebb anyagot tartalmaz. Kézenfekvő volt a „végfalat" Giovanni Battista Tiepolo Szent Jakabjával a velencei Settecentónak szentelni, ide sorolva a velencei hatása alatt dolgozó osztrákokat is. (61. kép) Egy másik egységet Bellotto bécsi látképe (A Kaunitz-palota és kertje) köré alakított ki Szigethi Ágnes. Nagy nyereség, hogy végre Sebastiano Ricci mindhárom „nagyalakos" képe kiállításra került. Tengelybe kívánkozott, és hatásosan az enfilade végére került Friedrich Heinrich Füger Mária Ludovika császárnői ábrázoló egészalakos portréja, s hozzá csatlakozik, a bécsi akadémia másik tanára, Paul Tróger, a klasszicista irányt képviselő Angelika Kauffmann, s más, Itáliát járt északiak. A rendező egy teljes hosszú falon mutatja be a klasszicizáló barokk főként milánói, bolognai és római mestereit - a 14 festmény fele az utóbbi 25 évben jutott a múzeum gyűjteményébe, de a többi sem szerepelt az előző állandó kiállításon. 7 A flamand gyűjteményrész nyert a legtöbbet az új felállítással. A korábbi kettéosztottsággal szemben (amikor a Bruegel-teremből a Rembrandt-iskola nyílott, majd még egy holland terem és kabinetsor csatlakozott hozzá, míg a 17. századi flamand mesterek már a másik szárnyban, a spanyolokkal párhuzamosan kaptak helyet), egyesíteni 6 Ide csatlakozik Artemisia Gentileschi Jahel és Siserája, Johann Liss Juditja, valamint Alessandro Turchi és Daniele Crespi egy-egy képe, Cigoli Madonncija mellett Guercino Krisztusjéje és Francesco del Cairo Máriája, a Strozzik környezetében Salvator Rosa két korai tájképe, az ajtó két oldalán Finoglia Angyali üdvözlete, és Rustici Juditja - vagyis minden második festmény új az állandó kiállításban. A pigleri „felállásból" 11 festmény hiányzik, azonban 29 új szerepel most. 7 Antonio Balestra Krisztus siratása az utóbbi évek egyik legjelentősebb szerzeménye, ennek teremtett megfelelő környezetet, egy-két újabban meghatározott müvet is beillesztve az együttesbe, így Nicola Bertuzzi két mártíromság jelenetét és a Pietro Continak tulajdonított Krisztus siratását, melyek szereplését inkább ez az aktualitás, mintsem kvalitásuk indokolja.
