Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

A Krafft-festmény konzerválása és restaurálása

lehetett a dél- és észak-németalföldi iskolák anyagát, egymással összefüggésben be­mutatva, ahogy a különböző tendenciák egymás folyományaként kialakultak. Más­részt megtarthattuk a két éve sikeresnek bizonyult, kb. 40 képpel történt bővítést is. 8 A korai művekből intim kabinetet lehetett formálni, ahol a Memling-triptychon elhelye­zése előnyösebb, és amellett, hogy megfelelő hangsúlyt kap Petrus Christus Madonná­ja, Gerard David Nativitasa és az Eyck utáni Keresztvitel is, még négy, eddig raktáron lévő darab is elfért. J.C. van Oostsanen Szent Erasmus táblája fontos új szerzemény ezek között, valamint egy kis észak-németalföldi Krisztus ostorozása, ezek mellett a Gossaert-mühely Krisztus kigúnyolása és a Grootei Adoratio mesterének Háromkirá­lyok imádása került még ki a raktári anyagból. A második kabinet a németalföldi rene­szánsz „bevezetője" Barend van Orley V. Károly portréjával, Maerten van Heemskerck és Anthonie van Blocklandt egy-egy képével, a nagy Bruegel-terem pedig az abszolút főmű, a Keresztelő Szent János prédikációja mellett a követők gazdag termését is be­mutatja. Itt jelentős a gazdagodás néhány nagyon fontos új szerzeménnyel, köztük az augsburgi Ecce Homo mesterének a Keresztvitelével, és a most először kiállított Szent Jeromos a cellában című képpel. 9 De fontos az ifj. Pieter Breughel műhelyéből szár­mazó Vak nyenyerés és a Pieter Baltensnek attribuait Falusi búcsú beiktatása is. A nagy manierista falon az 1996-os kibővítés óta látható legfontosabb darabok (Hendrick de Clerck, Abraham Janssens, Gortius Geldorp, Bartholomeus Spranger művei) impo­záns együttest alkotnak. Az innen nyíló nagy teremben Rubens és kora flamand festészetének - e gyűjte­mény rész arányának megfelelő bemutatására nyílt mód. (62. kép) A néhány meghatá­rozó monumentális „Historienbild", úgymint Rubens és Van DyckMucius Scaevolája, iovdaens Bűnbeesése és aesopusi meséből vett jelenete, Dániel Seghers vagy Willeboirts Boschaert (?) Angyali Üdvözlete mellett a reprezentatív és intimebb hangulatú portrék, csendéletek, táj- és életképek, vagyis a polgári műfajok teljesítik ki a korszakról alkot­ható képet. A 17. századi holland festmények száma 124, lényegében nem változott a korábbi kiállításhoz képest, 10 s bár most csak egy terembe és négy kabinetbe tömörítve látha­tók, az átcsoportosítás új összefüggések felmutatására ad lehetőséget. A terem adottsá­gai a négy ajtóval nem a legjobbak, mégis lehetőséget kínált a nagyobb léptékű dara­bok elhelyezésére, bizonyos fokig a pigleri utolsó terem szellemében, vagyis a polgári műfajok felvirágzásának a szemléltetésére összpontosítva. Itt fontos gazdagodás Nicolas Eliasz. Pickenoy portré-párjának a beiktatása, amit a közelmúltban befejezett restaurá­lás tett lehetővé, kiteljesítve ezzel az arcképfestés fejlődésének bemutatását. A négy egymást követő kabinetben kronologikus és tematikus szempotok szerint oszlanak meg a festmények: az indulást jelzi Willem Buytewech Vidám társasága, Bartholomeus 8 Az 1996 tavaszán végrehajtott változtatásokról ld. SzMKözl 87 (1997) 191-192. 9 Az 1996-ban budapesti magángyűjteményből vásárolt tábla Marinus van Reymerswacle több válto­zatban és másolatban fennmaradt kompozíciójának egy eddig ismeretlen példánya, a 16. század harmadik negyedéből. 10 A kiállításról visszavont 11 holland képpel szemben 18 újabban restaurált és meghatározott, jobb kvalitású, vagy csak egyszerűen a kontextusba jobban illő festményt iktattam be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom