Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
A Krafft-festmény konzerválása és restaurálása
lehetett a dél- és észak-németalföldi iskolák anyagát, egymással összefüggésben bemutatva, ahogy a különböző tendenciák egymás folyományaként kialakultak. Másrészt megtarthattuk a két éve sikeresnek bizonyult, kb. 40 képpel történt bővítést is. 8 A korai művekből intim kabinetet lehetett formálni, ahol a Memling-triptychon elhelyezése előnyösebb, és amellett, hogy megfelelő hangsúlyt kap Petrus Christus Madonnája, Gerard David Nativitasa és az Eyck utáni Keresztvitel is, még négy, eddig raktáron lévő darab is elfért. J.C. van Oostsanen Szent Erasmus táblája fontos új szerzemény ezek között, valamint egy kis észak-németalföldi Krisztus ostorozása, ezek mellett a Gossaert-mühely Krisztus kigúnyolása és a Grootei Adoratio mesterének Háromkirályok imádása került még ki a raktári anyagból. A második kabinet a németalföldi reneszánsz „bevezetője" Barend van Orley V. Károly portréjával, Maerten van Heemskerck és Anthonie van Blocklandt egy-egy képével, a nagy Bruegel-terem pedig az abszolút főmű, a Keresztelő Szent János prédikációja mellett a követők gazdag termését is bemutatja. Itt jelentős a gazdagodás néhány nagyon fontos új szerzeménnyel, köztük az augsburgi Ecce Homo mesterének a Keresztvitelével, és a most először kiállított Szent Jeromos a cellában című képpel. 9 De fontos az ifj. Pieter Breughel műhelyéből származó Vak nyenyerés és a Pieter Baltensnek attribuait Falusi búcsú beiktatása is. A nagy manierista falon az 1996-os kibővítés óta látható legfontosabb darabok (Hendrick de Clerck, Abraham Janssens, Gortius Geldorp, Bartholomeus Spranger művei) impozáns együttest alkotnak. Az innen nyíló nagy teremben Rubens és kora flamand festészetének - e gyűjtemény rész arányának megfelelő bemutatására nyílt mód. (62. kép) A néhány meghatározó monumentális „Historienbild", úgymint Rubens és Van DyckMucius Scaevolája, iovdaens Bűnbeesése és aesopusi meséből vett jelenete, Dániel Seghers vagy Willeboirts Boschaert (?) Angyali Üdvözlete mellett a reprezentatív és intimebb hangulatú portrék, csendéletek, táj- és életképek, vagyis a polgári műfajok teljesítik ki a korszakról alkotható képet. A 17. századi holland festmények száma 124, lényegében nem változott a korábbi kiállításhoz képest, 10 s bár most csak egy terembe és négy kabinetbe tömörítve láthatók, az átcsoportosítás új összefüggések felmutatására ad lehetőséget. A terem adottságai a négy ajtóval nem a legjobbak, mégis lehetőséget kínált a nagyobb léptékű darabok elhelyezésére, bizonyos fokig a pigleri utolsó terem szellemében, vagyis a polgári műfajok felvirágzásának a szemléltetésére összpontosítva. Itt fontos gazdagodás Nicolas Eliasz. Pickenoy portré-párjának a beiktatása, amit a közelmúltban befejezett restaurálás tett lehetővé, kiteljesítve ezzel az arcképfestés fejlődésének bemutatását. A négy egymást követő kabinetben kronologikus és tematikus szempotok szerint oszlanak meg a festmények: az indulást jelzi Willem Buytewech Vidám társasága, Bartholomeus 8 Az 1996 tavaszán végrehajtott változtatásokról ld. SzMKözl 87 (1997) 191-192. 9 Az 1996-ban budapesti magángyűjteményből vásárolt tábla Marinus van Reymerswacle több változatban és másolatban fennmaradt kompozíciójának egy eddig ismeretlen példánya, a 16. század harmadik negyedéből. 10 A kiállításról visszavont 11 holland képpel szemben 18 újabban restaurált és meghatározott, jobb kvalitású, vagy csak egyszerűen a kontextusba jobban illő festményt iktattam be.
