Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Fra Bartolommeo (két) rajzáról
FRA BARTOLOMMEO (KÉT) RAJZÁRÓL Baccio della Porta (1473-1517) firenzei festő és domonkos szerzetes hatalmas rajzœuvre-jéi mindössze egyetlen vázlatlap képviseli a Szépművészeti Múzeumban, s ez a kutatók által régóta ismert, ám különösebb figyelemre sohasem méltatott, s a legújabb publikációkban már meg sem említett rajz távolról sem érdektelen műve az érett reneszánsz termékeny mesterének. A dominikánus szerzeteseket ábrázoló tanulmánylap, mely, mint látni fogjuk, valójában két önálló, csak később egyesített vázlatrajz, igen jól beilleszthető Fra Bartolommeo művészi fejlődésének folyamatába - sőt néhány figyelemre méltó tanulsággal is szolgálhat, mind a festő műhelyében alkalmazott munkamódszerek, mind rajzainak későbbi sorsa, mind pedig az európai rajzgyüjtés történetének egy kevéssé vizsgált kérdése tekintetében (47. kép). 1 A gyűjtőbélyegzők tanúsága révén, valamint történeti ismereteink segítségével a (két) rajz sorsa, vándorlásának története alkotójának halála után meglehetősen jól rekonstruálható, sőt egyes időszakokban egészen pontosan nyomon követhető. A vázlatlap az Esterházy-gyűjteményből került a múzeumba; a herceg a rajzot Antonio Cesare Poggi gyűjteményével együtt vásárolta meg 1810-ben, aki azt korábban közvetlenül vagy valamely más ismeretlen gyűjtő, illetve műkereskedő közvetítésével Pierre-Jean Mariette gyűjteményéből szerezte meg. 2 A tanulmánylap ez utóbbi gyűjteményben nyerhette el mai, rendkívül tetszetős formáját: Mariette nemcsak gyűjtőbélyegzőjével látta el, hanem jellegzetes passe-partout-jäval is, mely a rajzot finom arányú, ízléses keretbe foglalja, s felirataival tájékoztat mind a művészről, mind a rajz korábbi törté1 Ltsz.: 1766. Fekete és fehér kréta, két darabból összeragasztott, világosbarnára színezett papíron. 262 x 270 mm. A rajz első közlése Fra Bartolommeo müveként: Schönbrunner, J. - Meder, J., Handzeichnungen alter Meister aus der Albertina und anderen Sammlungen, Wien 1896, 526. sz. Hasonló álláspontot képviseltek a későbbi kutatók is: Berenson, B., The Drawings of the Florentine Painters, London 1903, 2. köt. 13, 212. sz.; Chicago 1938 2 , 2. köt. 24, 212. sz.; Milano 1961 3 , 2. köt. 47, 212. sz.; Gabelentz, H. von der, Fra Bartolommeo und die Florentiner Renaissance, Leipzig 1922, 2. köt. 28, 24. sz.; Kurz, O., Giorgio Vasari's „Libro dei Disegni", Old Master Drawings 45 (1937) 33; Vayer, L., A rajzművészet mesterei, Budapest 1957, 1973 2 , 26. sz.; Ragghianti Collobi, L., // Libro de' Disegni del Vasari, Firenze 1974, Testo 98, Tavole 264. k. 2 Az Esterházy, a Poggi, és a Mariette-gyűjtemény bélyegzői a lap jobb alsó szélén láthatók. Esterházy Miklós rajzgyűjteményéről ld. Lugt, F., Les marques de collections de dessins et d'estampes, Amsterdam 1921 és Supplément, Le Haye 1956, 1965. sz.; Hoffmann, E., A Szépművészeti Múzeum rajzgyüjteménye, Nyugatit, (1935) március, 224-225, stb.; A.C. Poggiról ld. Lugt, i.m. 617. sz.; P.-J. Mariette-ről ld. Lugt, i.m. 1852. sz., illetveZe Cabinet d'un Grand Amateur P.-J. Mariette. 1694-1774. Dessins du XV e siècle au XVIII e siècle (kiáll, kat.), Paris 1967.
