Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Fra Bartolommeo (két) rajzáról
netéről. 3 A „FR. BARTHOLOMAEUS A SANCTO MARCO", illetve az „Olim G. Vasari, nunc P.J. Mariette 1740" feliratokból következtethetően a budapesti vázlatlap egyike lehetett Mariette Giorgio Vasari hajdani híres gyűjteményéből származó nyolc Fra Bartolommeo rajzának, melyek a párizsi gyűjtő halála után 1775-ben árverésre kerültek, és különböző gyűjteményekbe szóródtak szét - ám ma is jórészt azonosíthatók. 4 A minden bizonnyal a szerzeményezés időpontját megjelölő dátumból arra következtethetünk, hogy Mariette a Szépművészeti Múzeum rajzát egy teljes emberöltőn át birtokolhatta - miután azt csaknem bizonyosan nagy gyűjtő-elődjétől, Pierre Crozattól, barátságuk révén még annak halála évében, 1740-ben, a teljes gyűjtemény 1741ben rendezett árverése előtt, rövid úton megszerezte. 5 Vasari rajzgyüjreményének és benne Fra Bartolommeo rajzainak korábbi sorsát a festő-biográfus 1574-ben bekövetkezett halála és a Crozat gyűjtőtevékenysége közötti másfél évszázad folyamán sajnálatos módon kevésbé ismerjük: a gyűjtemény és vele a Fra Bartolommeo rajzok vándorlása és fokozatos szétszóródása különböző itáliai, angliai és franciaországi helyszíneken csak nagy vonalakban követhető és csak hipotetikusan rekonstruálható - így a budapesti rajz történetének ez a korszaka többé-kevésbé ugyancsak homályban marad. 6 A tanulmánylap sorsáról a 16. század első két harmadában ugyanakkor megint többet tudunk, ugyanis a művészéletrajzok (a Vite) kiegészítésére szánt és hasonlóképpen történeti szempontok szerint rendezett rajzmappa vagy rajzkötet (a Libro de ' disegni) kialakulásáról és a benne található rajzok megszerzésének módjáról a szerző, Vasari, igen sok használható információval lát el bennünket. A Vite 1568-ban megjelent második kiadásában Fra Bartolommeo életrajzában például arról tájékoztat, hogy az idő tájt a szerzetes festő hátrahagyott rajzainak legnagyobb 3 A Mariette-gyüjtemény rajzainak montírozásáról ld. Lugt, i.m. (1921) 333. és összefoglalóan Le Marois, D., Les montages de dessins au XVIII e siècle. L'example de Mariette, Bulletin de la Société de l'Histoire de l'Art français 1982 (1984) 87-96. A Szépművészeti Múzeum rajzának montírozása egészében és részleteiben megfelel Mariette „klasszikus" montírozási elveinek (Le Marois, i.m. 94.): a „perspektivikusan", a passe-partout közepénél kissé magasabbra helyezett rajzot közvetlenül mellette vékony, 1-2 mm-es, tollal kihúzott sötétbarna keret veszi körül, ezt 3 mm-es tört fehér színű keret követi, „lélegezni" engedi a rajzot (a montírozáshoz használt három rétegű alapkarton legfelső rétege látszik itt ki); ismét vékony keret következik, tollal, megbarnult fekete tintával, majd a jellegzetes, körbefutó aranycsík, mely itt 6 mm széles és kívülről is egy szélesebb sötétbarna tollrajz keret határolja. Ezután kezdődik - a 18. században általánosan kedvelt - széles kék passe-partout, négy darab indigóval színezett carta azzurra csíkból összeállítva. A kék papír keretet további vékonyabb illetve vastagabb tollal kihúzott sötétbarna vonalkeretek tagolják, teszik „reliefszerüvé". A passe-partout feliratai az arany szegély alatt, a bal alsó sarokban, illetve középen lent, az alsó keretvonalakat átmetsző, plasztikusan árnyalt kartusban olvashatók. 4 Kurz, i.m. (1. j.) 33 a Libro négy lapját azonosította bizonyossággal budapesti, frankfurti, londoni és párizsi közgyűjteményekben, egy ötödiket pedig egy bécsi magángyűjteményben; Ragghianti Collobi, i.m. (1. j.) Testo 98 további három lapot fűzött a csoporthoz a bécsi Albertina rajzai közül. Fra Bartolommeo Piéta oltárképéhez (Firenze, Galleria Palatina) készített vázlatrajzai Vasari L/era-jában - következésképpen Mariette gyűjteményében is - tévesen Andrea del Sarto müveiként szerepeltek - ld. később a 29. jegyzetben is. 5 Lugt, i.m. 2951. és 1852. sz, illetve Giorgio Vasari. Principi, letterati e artisti nelle carte di Giorgio Vasari. Casa Vasari (kiáll, kat.) Arezzo 1981, 251. 6 Ld. összefoglalóan Fischer, C, in uott, 246-251.
