Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Egy karintiai szárnyasoltár szobrai budapesti gyűjteményekben
szobor ma is budapesti magángyűjteményben van. 14 A szobrokat azonban nemcsak e közös gyűjteményi múlt kapcsolja össze. A három alak viselete szinte azonos. Lovagként, teljes vértezetben jelennek meg. Felsőtestüket előredomborodó mellvért védi, melyet a királyalakon közepén legyezőalakban szétnyíló bordák díszítenek. A kar mozgását a hónaljkivágáshoz rögzített, a szobrokon hangsúlyosan megmintázott vízszintesekkel jelzett lemezsáv tette lehetővé. A mellvértre fekszik fel az egész vállat takaró úgynevezett gallér, melynek felső pereme Szent Flórián és a király alakján kifelé domborodik. Ehhez lehetett eredetileg a sisakot kapcsolni. A lovagok nyakát egymásra tolt nyakgyűrűk védik. Az alsó és felső karvérteket mindhárom alakon csúcsos közepű könyökvért kapcsolja egybe. A mellvért aljához vele egybeépített, a mozgást megkönnyítő, széles lemezsávokból összeállított combvért csatlakozik. A felső és alsó lábszárvértet ugyancsak kúposán kiugró közepű térdvértek kapcsolják össze, melyek oldalszegélye a térdhajlatot védő jellegzetes formájú, karélyosan kiszélesedő nagy oldalpillangókkal bővül. A királyalak felső lábszárvértjét éppúgy, mint Flórián alsó karvértjét - függőleges bordák díszítik. A lovagok cipőszerü, a bokánál és a lábfejen plasztikus csíkokkal jelzett lemezekből összeállított lábszárvértet, úgynevezett vassarut viselnek, György és a király ugyancsak lemezekből összeállított kézfejű és kúpos csuklóvértes vaskesztyűt hord. A vértezet az egyes elemek megjelenésének, divatjának kora alapján jól datálható. A mellvassal összeépített, lemezekből álló combvért, a kar mozgását megkönnyítő lemezek a hónaljkivágásban éppúgy, mint a nyak lemezekkel való védelme, a széles, az egész vállat betakaró gallér, valamint a térdvértek meglehetősen nagy pillangói és az igen széles lábfejű vassaruk a lovagi páncélzatban legkorábban 1500 körül, inkább a 16. század elején megjelenő újítások. 15 Szobraink ennél az időpontnál tehát semmiképpen sem készülhettek korábban. Mindhárom szobron a vértezet teljes felülete ezüstözött volt, csak a könyök- és térdvértet, valamint a gallért aranyozták. A szobrok mai megjelenését döntően a barnás-vörös bólusz alapozás határozza meg, melyen az ezüst csak nagyon kopott, megfeketedett részletekben maradt fenn. A sima felületeken, így a mellvérteken az egymás mellé felrakott ezüstlemezek nagysága és illesztései is nyomon követhetőek. A három alak testtartása szinte azonos, mozdulataik ismétlődve megfelelnek, mintegy ritmikusan válaszolnak egymásnak. Teljes testsúlyuk egyik kinyújtott, megfeszített lábukon nyugszik Szent Györgynek és a királynak a bal, Flóriánnak a jobb lábán -, míg a másik lábukat térdben behajlítva előre vagy oldalt lépnek, megtámasztják testüket. Csípőjük, az alak frontalitását lényegében megőrizve, a testsúlyt tartó láb felé enyhén kilendül, míg felsőtestük kissé az ellenkező irányba hajlik. A 14 A Szépművészeti Múzeumban levő két szoborra Verő Mária hivta fel a figyelmemet. Ezért és többszöri szíves segítségéért ezúton mondok köszönetet. Szent Flórián: hársfa, festett. M.: 88 cm. Kónyi Hugó letétje: L 4088. A király: hársfa, festett. M.: 88 cm. Kónyi Hugó letétje: L 4089. Szent György: hársfa, festett. M.: 85 cm. Magántulajdon. 15 A vértezet leírásához ld. Kalmár, J., Régi magyar fegyverek, Budapest 1971, 284-288.
