Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Egy karintiai szárnyasoltár szobrai budapesti gyűjteményekben
legmozgalmasabb Szent György alakja. A test hajló mozdulatát hatásosan fokozza a sárkány nyakára indulatosan rátaposó jobb láb, az eredetileg a lándzsát magasra emelő, azzal éppen a gonosz állat kitátott szájába szúró jobb kar és a határozottan jobbra fordított fej. Szent Flórián is oldalra tekint, ha nem is olyan határozottan, mint párdarabja. A jobb lába előtt elhelyezett épületre bal kezével önti dézsájából a plasztikusan megfaragott, mára letöredezett vízsugarakat, melyek kissé erőtlenül válaszolnak a Szent György teste előtt keresztben átvezetett lándzsa vonalára. Jobbjában ő is lándzsát, esetleg zászlót tarthatott. Mindketten gyöngyökkel díszített, csavart fejpántot viselnek, mely alól Szent György haja göndör fürtökben, Flóriáné egyenes, párhuzamos tincsekben lóg le. A király szembenéz. Alakja, testének hajlásától eltekintve, mozdulatlan. Kezeit mellmagasságba emeli - nyilván fogott velük valamit -, tartásából azonban semmilyen mozgás vagy cselekvés nem olvasható le. A szobor talapzatán a lábak előtti nagyobb üres felület, valamint a lábak előtt és között jól látható lyukak minden bizonnyal a szenthez kapcsolódó attribútum elhelyezésére, illetve rögzítésére szolgáltak. Az ábrázolt személyének meghatározásához csak a korona ad meglehetősen bizonytalan kiindulópontot. A teljes páncélzatban, katonaként, a két közkedvelt lovag, védő- és segítőszent társaságában megjelenő szent király azonosítására csak meghatározott időpontban, és minél pontosabban körülhatárolható környezetben lehet egyáltalán esély. Az időpont behatárolása, a szobrok 16. század elejére való datálása a vértezet korából is adódik. A helyszín megkeresésében a stiláris környezet felkutatása segíthet. A szálak a közeli Karintiába vezetnek. Szent Flórián és Szent György közeli rokonait a Lieser folyó völgyétől nyugatra, 1200 m magasan fekvő kis hegyi falu, Pleßnitz gótikus templomának szobrai között találjuk meg. A templom jelenlegi főoltára egy nagyméretű, eredetileg nem oda készített szárnyasoltár oromzatából és megmaradt szobraiból összeállított építmény, melynek két szélén az egykori oltáron Schreinwachterként szereplő Szent Flórián és Szent György állnak (39. kép). 16 Első pillantásra összeköti őket szobrainkkal az azonos korú, azonos elemekből álló és igen hasonlóan faragott vértezet, a szinte egyforma testtartás, a majdnem megegyező mozdulatok, az attribútumok elhelyezése és formája. Mindezek azonban roppant sztereotip elemek. Számtalan olyan karintiai, stájer vagy tiroli, egymástól független példa is említhető, ahol mindezek többé-kevésbbé hasonló formában és igen különböző művészi színvonalon ismétlődnek. A budapesti és az említett karintiai szobrok rokonságának megállapítását biztosabb alapra helyezi az arckifejezések, az arcok részleteinek összehasonlítása: a szinte egyformán hosszú, egyenes orrok, a keskenyvágású, messziretekintő szemek és 16 Dehio-Handbuch, Die Kunstdenkmäler Österreichs Kärnten, Wien 1981 2 , 462; Demus, O., Die Flügelaltäre Kärntens, Klagenfurt 1991, 446^450, 560-567 k.; Fritz, A., Kärntens Flügelaltäre, Klagenfurt 1975,169.
