Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában
Firenzében kedvelt téma volt a Paris vagy Scipio ítélete és a Három Grácia témák ilyesfajta összekapcsolása. Marsilio Ficino például azt írta Lorenzo de' Medicinek a triplex vitáról szóló egyik levelében, hogy „Senki nem kételkedik benne, aki helyesen él, hogy háromféle élet létezik, az elmélkedő, a cselekvő és a gyönyörködő. Mivelhogy természetesen az emberek három utat választottak a boldogsághoz, a bölcsességet, a hatalmat és a gyönyört". 59 Ez a hármasság nemcsak a Paris ítélete téma kapcsán kerül előtérbe, hanem Scipio álmánál is. Raffaellónak a londoni National Gallery-ben található festményén a három felkínált lehetőség (könyv-sapientia-Minerva, kard-potentiaJuno, virág-voluptas-Vénusz) azonos a Parisnak ajánlottakkal. Wind értelmezése szerint nem lehet kétségünk afelől, hogy Scipio nem csak az egyiket választja, hanem mindhármat. E három érték harmóniájára utal valószínűleg az eredetileg a kép versóját alkotó, ma Chantillyban található Három Grácia tábla is. Ficino is említett levelében végül azzal magasztalja Lorenzót, hogy Párisszal ellentétben, aki tévedése miatt „nagy bajba került" (incidit in miseriam), ő a három istennő által kínált lehetőségek közül egyiket sem becsülte kevesebbre a másiknál, hanem mindhármat tisztelte. 60 Wind szerint nem szokatlan a reneszánszban egy uralkodót éppen Párisszal szembeállítva dicsérni. 61 Egy másik, szintén uralkodóhoz intézett magasztalásból azt is láthatjuk, milyen könnyen kerülhetnek az istennők helyébe a Gráciák. XII. Lajos francia király házassága alkalmából éppen a Három Grácia bókjai hirdették azt, hogy a herceg azzal a döntésével múlta fölül Parist, hogy a trójai által választott gyönyörrel (voluptas) szemben ő egyszerre mindhárom Gráciát(!) választotta. 62 A budapesti kép ikonográfiájában Mertens is Ficino hatását tartotta fontosnak. A Gráciák mozdulatainak filozófiai tartalmat tulajdonító értelmezése azonban nehezen támasztható alá, már csak azért is, mert az arcok beállításának forrásai egyértelműen a Hieroglyphicához kapcsolódnak. A harmadik Grácia, aki Mertens szerint apulchritudói testesíti meg, egyben a neoplatonikus emanatióval azonos, amennyiben előrehajló 59 Très esse vitas, nemo ratione vivens dubitat, contemplativam, activam, voluptuosam. Quoniam videlicet très ad felicitatem vias homines elegerunt, sapientiam, potentiam, voluptatem. Ld. Wind, i.m. 82. (A három út a Platón Államának negyedik könyvében leírt három lélekrésznek felel meg). Ficino Parisról: Primum igitur poetae Minervám, Secundum vero Iunonem, Tertiam denique Venerem nominaverunt. Très olim apud Paridéin de porno aureo, id est, de pálma et victoria certaverunt. Consultante videlicet Paridé secum, quam e tribus potissimam ad felicitatem viam eligeret, elegit denique voluptatem, cum vero sapientiam spreverit, et potentiam, merito imprudenter felicitatem sperans, incidit in miseriam. Ficinus, M., Opera Omnia, Basileae 1576, 919-920. 60 Laurentius denique noster Apollinis oraculo doctus, nullum posthabuit superiorum. Très enim vidit, très quoquepro meritis adoravit, Id. Wind, i.m. 82. 61 Wind, i.h. 62 XII. Lajoshoz: Bryant, L. M., The King and the City in the Parisian Royal Entry Ceremony: Politics, Ritual and Art in the Renaissance, Genf 1986, 145. Két évvel később A. Assaracus Históriáé című müvének egyik fametszetén egy hasonlóképp átértelmezett Paris ítéleténél Merkúr szerepében már az új uralkodó, I. Ferenc jelenik meg, ld. Gombrich, E. H., Botticelli's Mythologies, in Gombrich on the Renaissance 2, Symbolic Images, London 1993\ 80.j.
