Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában
juk meg. Időben a legközelebbi példa egy Hans von Aachen festménye alapján 1589ben készült metszet, ahol az egyik Cupido virágokkal a kezében éppen a caduceust feltartó Mercurius mellett jelenik meg. 54 Egy másik metszeten a ruhátlan Gráciák fölött felhők közül kirepülve maga Merkúr jelenik meg (24. kép). 55 A budapesti képen tehát elsősorban Ámor szerepe indokolja, hogy a Három Grácia hagyományos ikonográfiájától való eltérés okát a témának aPáris ítéletével való összefüggésében keressük. A Gráciák, akik sokszor Vénusz kísérőiként jelennek meg, ebben az összefüggésben a Vénusszal, illetve az általa ígért földi szerelem választásával szemben (Paris) a neoplatonista teljesség követését szimbolizálják. Ezen a szembeállításon alapszik Paris tévedésének a témája és változatos megjelenítési formái. Merkúr például természetes módon jelen van Paris ítéleténél is, mint hírnök és az aranyalma átadója, de ugyanígy Párisszal ellentétes szerepet is kaphat. Ilyenkor általában ő az, aki Párisszal szemben tudja a helyes ítéletet. Giulio Bonasone egyik, Paris ítéletét ábrázoló metszetén egy értelmező feliratból kiderül, hogy a trójai „pásztor", az ember, helytelenül döntött: „íme, milyen gyakran téved az emberi ítélet". 56 Ez a metszet Raimondi hasonló témájú grafikájának redukált változata, csak a három istennő valamint Paris és Merkúr kapott helyet rajta. A magasba tartott caduceus figyelmeztető gesztusa, ami a Raimondi-féle lapon nem látható, valószínűleg Paris tévedésére hívja fel a néző figyelmét (25. kép). Van egy másik példa is, amely a Paris tévedése téma morális hátterét mutatja be, és egyben alátámasztja a caduceusnak azt a szerepét, amit a Bonasone-metszeten is feltételezünk. Wind is utal erre a lapra. 57 Id. Hans Burgkmair 1507-ben készítette ezt az igen összetett allegorikus ábrázolást I. Miksa császár dicsőítésére, amelynek programját az egyik felirat szerint Conrad Celtes állította össze. A három istennő alul jelenik meg, előttük pedig a „Scipio-módjára" az ítéleten töprengő Paris. Két választási lehetősége van, vagy a „DISCORDIA" által felajánlott alma, vagy a „MERCUR" által feléje nyújtott caduceus. A Merkur-pálca ebben az esetben egyértelműen a concordia jelképe. Több példa is bizonyítja viszont - elsősorban Maria Poliziana concordia-íeliratú medállja -, hogy a Három Grácia is a caduceuséval azonos, a harmóniát kifejező jelentést hordozhat. 58 Ahogy Burgkmair metszetén Eris almájával szemben a caduceus, úgy más alkalommal a három istennővel szembeállított Gráciák a harmónia hordozói. Naldini festményén is ez a hagyomány lehet a caduceus hangsúlyos szerepeltetésének az oka. Értelmezésünk szerint a budapesti kép így egy moralizáló példát jelenít meg, ahol a caduceus utal a helyes választás képességére, a Három Grácia pedig a helyes választás tárgyára. 54 Ld. Jacoby, J., The New Hollstein. German Engravings, Etchings and Woodcuts 1400-1700. Hans von Aachen, Rotterdam 1996, 116-7. 55 „Master of the Die": Jupiter és Ganymedes, Id. The Illustrated Bartsch, 29 (XV), 25 (201), Jacob Matham korábban említett metszetén (ld. 45. j.) az Amorinók és Merkúr egyaránt megjelennek az égen. 56 A teljes felirat: ,Jl pastor frigio sol per un bel volto / Die'l pomo alei, che'l terzo cerchio serra / Ecco il giudizio human come spesso erra / Che fu 7 mondó sottosopra volto", Id. The Illustrated Bartsch, 28, (Commentary) 2803.134. sz. 57 Wind, i.m. 197, 23. j. 58 Wind, i.m. 72-76.
