Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)

Medmai terrakották

MEDMAI TERRAKOTTÁK Paolo Orsi, a magna graeciai és szicíliai görögséggel foglalkozó régészet megalapítója, 1913-ban tette közzé a dél-itáliai Rosarnóban folytatott első régészeti feltárások eredményét.

1 A gazdag archaikus és klasszikus kori leletanyag nem hagyott kétséget afelől, hogy feltételezésének megfelelően az ókori Medma helyét sikerült azonosítania, a leletek zömét kitevő fogadalmi terrakották csoportja pedig a „medmai figurák" névvel vonult be a szakirodalomba. Már Orsi is megemlítette azonban, hogy évekkel a szerencsés feltárás előtt találkozott a dél-itáliai műkereskedelemben ábrázolási szkhémájuk, stílusuk, technikai jellemzőik alapján kétségtelenül ugyanebből a csoportból származó darabokkal: a medmai figurák egy része - sok esetben csak töredékeik - szétszóródott olaszországi és külföldi gyűjteményekben és így óhatatlanul kimaradt Orsi publikációjából.

2 1981-ben Maurizio Paoletti kísérelte meg az Orsi-féle medmai tervakotta-corpus kiegészítését a különböző múzeumokban és magángyűjteményekben található darabok feltérképezésével - a külföldi őrzési helyű terrakottáknál jobbára csak a publikációkra támaszkodva.

3 Összeállításából szükségképpen kimaradt a Szépművészeti Múzeumban őrzött három terrakotta-fejecske, amelyek szintén a „medmai figurák corpus-áWoz" kívánkoznak kiegészítésül, és amelyekkel nem számolhatott a medmai terrakotta-plasztikával foglalkozó eddigi egyetlen monográfia szerzője sem.

4 A három budapesti fej közül kettő bizonyosan Medinában készült. A 68.2.A leltári számú darab

5 (2-3. kép) barnásvörös, keményre égetett, durva, erősen csillámos és több nagy fehér szemcsét tartalmazó agyagból készült; felületén 1 Orsi, P., Rosarno (Medma). Esplorazione di un grande deposito di terrecotte ieratiche, NotSc 1913, Suppl. 55-144. 2 Egy nagyobb, Svájcba került csoport példaértékű publikációja: Herdejürgen, H., Götter, Menschen und Dämonen. Terrakotten aus Unteritalien. Sonderausstellung im Antikenmuseum Basel, Basel 1978, 70-83, B1-B24 sz. 3 Paoletti, M., Contributo al corpus delle terrecotte medmec, in Paoletti, M. - Settis, S., Medma e il suo territorio. Materiali per una carta archeologica, Bari 1981, 47-74. 4 Miller, R. L., The Terracotta Votives from Medma: Cult and Coroplastic Craft in Magna Graecia, Ph. D. diss. Univ. Michigan, Ann Arbor 1983 (non vidi). 5 M.: 11,3 cm; a nyak alján letörve, orra hegye letörött, felülete kopott; lelőhelye ismeretlen; 1968ban, vétel útján Halassy Olivérnétöl került a múzeumba; SzMKözl 34-35 (1970) 152, 110. kép; Szilágyi, J. Gy., Antik művészet, Budapest 1988, 58, 55. kép. Hálás köszönetemet fejezem ki Dr. Nagy Árpád Miklósnak, az Antik Osztály vezetőjének a közölt tárgyak tanulmányozásának és közlésének lehetőségéért, valamint Szilágyi János György professzor úrnak megtisztelő figyelméért, amellyel munkámat követte.