Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)

ACTUALITÉS DU MUSÉE - MÚZEUMI HÍREK - Spanyol festészeti kiállítások

SPANYOL FESTÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK Az 1996-os esztendő kiemelkedő jelentőségű a Régi Képtár spanyol gyűjteményének a történetében, mely tavasztól új rendezésben fogadta a látogatókat. 1996 decembertől pedig a múzeum történetében először került sor e gyűjteményrész külföldi, nevezetesen madridi és bilbaói bemutatására. A vendégkiállítás ideje alatt a bilbaói Szépművészeti Múzeum harminckét spanyol festményét láthattuk Budapesten. E kiállítás-sorozat méltó lezárásaképpen három értékes művel gyarapodott a budapesti gyűjtemény: 1997 tavaszán madridi műkereskedelemből sikerült megszerezni P. Garcia de Benavarre Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló táblaképét, egy egykori oltár szárnyképeit, valamint A. del Castillónak eddig ismeretlen imádkozó Szent Ferenc oltárképét. Időrendben tekintve az eseményeket: a Régi spanyol festmények új kiállítása 1996 áprilisában nyílt meg (46. kép). A Régi Képtár - részleteiben ma is látható - második világháború utáni állandó kiállítását Pigler Andor rendezte. Ezt a kiválóan válogatott, rendkívül esztétikus kiállítást hosszú ideig indokolatlan és időszerűtlen lett volna megbontani. Egyes gyűjteményrészek - így különösen az olasz barokk festészet, de a spanyol anyag is idetartozik-, azonban az elmúlt negyven évben oly jelentős módon gyarapodtak, hogy lehetővé vált a bővített újjárendezés. A korábban négy teremből álló kiállítással szemben ezúttal hat terem állt rendelkezésünkre, így az eddigi 50-54 helyett több mint 90 festményt tudtunk kiállítani. Az új koncepció igyekezett a Régi Képtárban már megszokott kronológiai rendhez igazodni. A nagyobb tér és a jóval bővebb műtárgyanyag azonban lehetővé tette a spanyol festészet árnyaltabb bemutatását. Az új kiállítás a következő műtárgy-együttesekre tagolódik: - középkori festészet és szobrászat - reneszánsz festészet (egyházi és világi) és szobrászat - El Greco és iskolája; a spanyol Caravaggio-követők (tenebroso-mesterek: Ribalta, Ribera, Velázquez, Zurbarán) sevillai és granadai mesterek (Murillo és tanítványai, Cano, Juan de Sevilla) -madridi iskola, 17. század (Mazo, Carreno, Antolínez, Escalante, Pereda, Coello) - madridi, illetve Madridban működő mesterek, 18-19. század (L. Giordano, Giaquinto, Ranc, Goya, Alenza, Lucas). Az újjárendezés során még az 1870-ben megvásárolt Esterházy-gyüjteményből származó, és korábban többnyire raktárban őrzött jelentős müveket is sikerült először méltó módon kiállítani (pl. F. Ribalta: Alexandriai Szent Katalin megtéríti a bölcseket, A. Cano: Szent János evangélista Patmosz-szigetén, J. de Sevilla: Pihenő Szent Család, Escalante: Szent Sebestyén, A. Pereda: A Szentháromság). A kiállítást nagyszabású restaurálási munka előzte meg, mely az Esterházy-gyüjtemény korábbi kiállításon nem szereplő darabjaira (Carreno de Miranda: Ferreri Szent Vince képmása, Escalante: A Szeplőtlen Szűz, V. Carducho: Mária és gyermeke megjelenik Assisi Szent Ferencnek) és az új szerzeményekre (Ribera: Szent Ferenc stigmatizációja) egyaránt kiterjedt. Befejeződött El Greco egyik remekművének (Krisztus az Olajfák hegyén) a restaurálása is. A legjelentősebb spanyol új szerzemények (Portillomester: Nagy Szent Gergely miséje, 16. századi kasztíliai festő: Oltárszárny Keresztelő Szent János lefejezésével, 16. századi, Piombot követő cuencai mester: Piéta, Ranc: Fülöp infáns, Alenza: Maják a balkonon) először kerültek bemutatásra.