Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 87. (Budapest, 1997)
Fuit enim Maria liber. Megjegyzések az író gyermek és a tintát kiöntő ördög ikonográfiájához
megszülte a megtestesült igét is, a világ Megváltóját. 33 Quedlinburgi Jordanus (t 1380) szerint Mária öle az a könyv, aminek az isteni logosz időbeli-földi születését köszönhetjük. Az inkarnáció aktusának emberi elemét az Esaiás 8,1 -ben említett stylus hominis szimbolizálja, amit a Szentháromság három ujja irányít. 36 Firenzei Antoninus püspökkel (f 1459) időben is, térben is távolodunk a vizsgálandó emlékanyagtól; ő azon az alapon von párhuzamot a könyvek és Mária között, hogy az előbbiek tudást és bölcsességet, az utóbbi az isteni bölcsesség summáját, Isten fiát tartalmazza. 37 Az idézett szövegek túlnyomó többsége Mária születésének ünnepéhez kapcsolódik, és végső soron Mária ölének szeplőtelenségéről szól. Petrus Cellensishez hasonlóan mások is párhuzamot vonnak a pergamenkészítés folyamata, azaz a bőr leválasztása, szőrtelenítése, hántolása, tisztítása, a papír kisimítása, megvonalazása, kipontozása stb. - és Mária ölének előkészítése között: ez utóbbi az erények segítségével lesz mind méltóbb arra, hogy az isteni bölcsesség tartójává váljék. 38 Az anyai öl szentesítésének különböző fokozatairól van itt szó. III. Az ülő Madonna az író gyermekkel a miniatúrafestészetben Azt gondolom, hogy az idézett szöveghagyomány áll az első író gyermeket ábrázoló képek hátterében. A legelső fennmaradt példa a „Brüsszeli hóráskönyv" ún. első dedikációs jelenetének Madonna ábrázolása (11. kép). 39 A diptichonszerüen elrendezett két pergamenlapot utólag illeszthették be a hóráskönyvbe. Baloldalt Berry herceg imádkozik - nyitott imakönyvén olvasható a hajnali ima kezdete: Domine labia mea aperies... - mellette két patrónusszentje, Szent András és Keresztelő Szent János. A másik lapon Mária aranyszínű szőttessel letakart hatalmas trón párnáján ül. Ölén a felöltözött gyermek, aki baljával anyja mellét fogja: szopik, közben a nézőre tekint, jobbjával pedig ír. Hosszú, tekergő írásszalagra ír; szöveg nincs a papíron. Mária, bal kezének gyürüs- és kisujjával, feltekercselve tartja a pergamen egyik végét, úgyhogy mutató- és középső ujját használhatja csak gyermeke megtámasztására. Másik kezével 35 Idézi: Schreiner, i.h. (1970) 1451. 36 Jordanus de Quedlinburg: Sermones Argentorati l484sermo 157. Idézi: Schreiner, i.h. (1970) 1452. 37 Summa theologica, Pars. 4. tit. 15 cap. 15 (De nativitatesanctae Mariae), idézi: Schreiner, i.h. (1970) 1457, uott későbbi példák. 38 Ernst von Pardubitz i.h. (34.j.); Meister Heinrich, idézi: Schreiner i.h. (1970) 1454-7; Heinrich von St. Gallen: Marienleben (1410/20) idézi: Hilg, i.m. (32.j.) 132-143; Firenzei Antoninus idézi: Schreiner, i.h. (1970) 1458. 39 Brüsszel, Bibliothèque royale, ms. 11060-1, p. 10-11. A miniatúrát Delisles (1880), Dehaisnes (1886) és Durrieu (1894) szerint Beauneveu festette 1402 előtt. Fierens-Gevaert (1924) és de Tolnay (1939) szerint is Beauneveu, de 1390 körül. R. de Lastreyrie ( 1896), Durrieu (1906), Delisle (1907) szerint Jacquemart de Hesdin müve. Panofsky (1953) úgy gondolja, hogy Bondol és Beauneveu hatása alatt álló fiatal Jacquemart de Hesdin festette 1380-85 között. Porcher (1953 és 1962) Pol de Limbourg egy „old fashioned" követője kezét látja benne, 1406 és 1409 közé datálja. Meiss (1967) szerint ismeretlen nevü, északi származású festő festehette 1390 körül; erősen hatott rá a sienai trecento. A részletes bibliográfiát Id. Calcins, R.G., The Brussels Hours Reevaluted, Scriptorium 24 (1970) 3, 4, 21; Farmer, J. D., On the Dating and Relationship of the Dedication Miniatures in the Brussels Hours, Scriptorium 33 (1979) 67: 1405 előtt; Parkhurst, i.h. (4.j.) 300-302: Jacquemart 1390 körül.
