Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek: Schickedanz Albert 1846-1915
zökönyvek 0 segítségével sikerült bizonyítani, hogy a megtalált szekrény valóban Schickedanz müve. 6 (Sch. kat. B. 26.) Ráth György ebédlőberendezésének megtalálása már sokkal egyszerűbb volt, mert a bútor ugyan soha sem volt kiállítva, és az Iparművészeti Múzeum bútorosztályán nem is tartották nyilván, de 1905 óta, amióta a Ráth-hagyaték részeként a múzeum tulajdonába került, változatlan helyén, az egykori Ráth-villa ebédlőjében állt. (A későbbi Ráth György Múzeumnak ez a helyisége a közönség által nem látogatható.) A bútorok lelőhelyére Kovács Petronella hívta fel a figyelmemet. A Ráth-ebédlőhöz szignált és datált eredeti műhelyrajzokat találtunk a leszármazottak tulajdonában, amelyek közül, hely hiányában, csak egyet állíthattunk ki. A katalógusban azonban mindkettő szerepel. (Sch. kat. B. 5 - B. 8.) A Jókai-emlékszekrény eredeti helyén, Jókai dolgozószobájával lett az egykori Petőfi Múzeum része, majd a múzeum átszervezésével és anyagának átköltöztetésével keiült a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába. (Sch. kat. B. 29, 33. kép) Itt minden gond nélkül megtaláltuk, akárcsak az Iparművészeti Múzeumban Ráth György kabinetszekrényét és ládapadját. (Sch. kat. B. 2. és Sch. kat. B. 3.) Schuster Konstantin váci püspök trónja is az eredeti helyén áll, a szintén Schickedanz által tervezett beépített baldachin alatt. E bútor elmozdítására nem is mertünk gondolni, így a kiállításon csak szerény terve szerepelt, és a katalógusban közöltünk helyszíni fotókat róla. (Sch. kat. B. 27.) Kézmárszky Román szepeshelyi (Spisská Kapitulá) kanonok püspöki trónusára nem sikerült ráakadni, csak a hagyatékból előkerült egykorú fotót állítottuk ki, illetve közöltük a katalógusban (Sch. kat. B. 16.), abban a reményben, hogy a későbbiek során talán valakinek sikerül az azonosítás. (Különös módon a trónszékhez készült tervrajzot vagy vázlatot sem találtunk.) Zichy Jenő gróf úriszoba-berendezéséről, amely az 1885. évi Országos Altalános Kiállítás egyik szenzációja volt, s amelyről a szaksajtó a kiállítás idején és később is dicsérőleg emlékezett meg, egykorú fotó sem maradt. Nem tudjuk azt sem, hogy hová került a bútor, csak sejteni lehet, hogy a megrendelő magaslak-élesdi (Nagyvárad Oradea mellett) kastélyába. A kiállításon a szobabelső finom perspektivikus rajzát, illetve a falburkolat vázlattervét tudtuk bemutatni. (Sch. kat. B. 10 - B. 15.) A bútorok felkutatását, azonosítását, az akadémiai kézirattári kutatást magam végeztem, a feldolgozást - beleértve a váci, illetve a szepeshelyi levéltári kutatásokat is Zlinszkyné Sternegg Mária. A kiállítás egyik szenzációjának számíthatott volna Schickedanz hídarchitektúratervezői tevékenysége, amelynek bemutatásában nem jártunk szerencsével. Egy megvalósult és azóta elpusztult - a szegedi közúti - híd terveit, illetve egy pályaterv-sorozatot a budapesti Eskü-téri hídra (Erzsébet-híd), s a Vámház téri hídra (Szabadság-híd) vonatkozót reméltük bemutathatni. Az Országos Levéltárban és a szegedi levéltárban sem sikerült a terveknek nyomára akadnunk, ahogy a Közlekedési Múzeum anyagá5 MTAK Kézirattár K 1564. Építési bizottsági jegyzőkönyvek 126. sz. 1885. jan. 18. 6 A levéltári adat azért nem bukkant fel korábban, mert a RAL katalógusban a 260/1884. tétel a „Kazinczy-mausoleum tárlói és könyvszekrény rajza" megjelöléssel szerepelt, és így nem hívta fel a figyelmet. (A levélben valóban szó van a Kazinczy-mauzóleum tárlóiról is.)
