Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Pier Francesco Cittadini két új tájrajza
amelyet Giovanni Francesco Grimaldi bolognai festő kezdett el és Gaspard Dughet folytatott, Lezana teóriájának képzőművészeti megfogalmazása volt a vitával terhes időszakban. Ez adott történeti hangsúlyt e szokatlan templomdekorációnak, amely méltán kelthette fel Cittadini érdeklődését. Az általa lemásolt mező a jobb oldali hajó falát díszíti és tájat ábrázol karmelita atyákkal, akik Szent Emerenciának megjövendölik utódait. Emerencia a fa két ágának szétválásánál foglal helyet, felette két leánya, a bal oldali ágon Anna, jobbra Ismeria, majd további leszármazottak következnek: balra Anna lánya, Mária és fia, Jézus jobbra Ismeria lánya, Erzsébet és annak fia, Keresztelő Szent János. Jézus alakja már a fa felett, a felhők közt lebeg. 31 Amit Cittadini rajzán látunk, az nem az egész jelenet, csak a fa koronája, a kompozíció felső fele. Lehet, hogy a rajz alsó felét levágták, de az is elképzelhető, hogy Cittadini csak a fa koronáját másolta le. A teljes kompozíciót egy 1810-ben készült metszetmásolattal, Pietro Parboni müvével mutatjuk be (26. kép), 32 mivel Dughet eredeti freskója már nincs jó állapotban. 33 A budapesti rajz hátoldalán egy antik oltár és egy antik Ceres szobor másolatát látjuk (27. kép). Az antik szobormüvek tanulmányozása szinte kötelező erejű volt minden festő római látogatása, tanulmányútja során. Grimalditól is őriz a Szépművészeti Múzeum egy olyan tájrajzot, amelynek hátoldalát a művész antik szobrok lemásolására használta. 34 A Cittadini által másolt Ceres szoborról mintegy tizenkét évvel korábban, 1638-ban François Perrier is készített rajzot, amelyet Comelis van Dalén (1625— 1665) tett át metszetbe egy Róma antik szobrait bemutató kiadvány számára. 35 E metszet alapján azonosítható a szobor korabeli őrzési helye: a Borghese-kertet díszítette (28. kép). 1650-ben a szobor már a Borghese-villa Saturnus-termében állt, a rajzon látható négyszögletes, kartusdíszes oltár-alapzaton, amint az Manilli leírásából azonosítható. Itt említik a 18. századi leírások is. 1807-ben a Borghesék más szobrokkal együtt Franciaországba adták el, ma a Louvre gyűjteményében található. 36 Az ábrázolt azonosítása bizonytalan. Perrier egyszerűen Ceresnek nevezte, Montelatici 1700-ban Agrippina szobrának tartotta Ceres mezében, De Clarac 1832-ben Julia Mamaea császárné portéját látta benne. 37 Cittadini mozdulat- és drapériatanulmányként fogta fel rajzát, a szobor fejénél nem törekedett pontos másolásra, a hajfürtöket és az arcvonásokat szabadabban rajzolta meg. A Szent Emerencia fájának spontán vázlatosságával és erőteljes, színes lavírozásmódjával szemben kidolgozottabb és csak a tollvonalakkal elérhető hatásokra épít a másik budapesti rajz, a Táj öszvért vezető férfival (29. kép). 38 Az Esterházy-gyüjteményben Domenichino müveként szerepelt, a Szépművészeti Múzeumban pedig ismeretlen 17. 31 A jelenet Petrus Dorlandus 1490-es Vita Gloriosissimae Matris Annae-')dbó\ meríti témáját. ,2 Parboni, P., / Celebri Freschi di Gaspare Possino nella Chiesa di S. Martino a 'Monti in Roma, Roma 1810, 7. sz. 33 Boisclair, M.-N., Gaspard Dughet 1615-1675, Párizs 1986, 139. k„ 97. sz. 34 Ltsz.: 2375; Czére. A.. Három bolognai rajz, SzMKözl 58-59 (1982) 187-188, 72. k. 35 Wurzbach 64. sz. 36 Ltsz.: MA 1075. A szobor jelenlegi őrzési helyének felkutatásában Szilágyi János György és Verő Mária volt segítségemre, amiért köszönet illeti őket. 37 Kalveram, K., Die Antikensammlung des Kardinals Scipione Borghèse. Römische Studien der Bibliotheca Hertziana. Band 11. Worms am Rhein 1995, 104. sz.; De Clarac, F., Musée de sculpture antique et moderne, Paris 1832-34, 255. sz., 310. k. 3S Ltsz.: 1691, toll, barna tinta, 282 x 426 mm. Vízjele: liliom oválban, hasonló a Heawood 1609. sz.hoz. Az Esterházy-gyüjteményböl származik (Lugt 1965).
