Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

Pier Francesco Cittadini két új tájrajza

századi németalföldi mester munkájának tartották. Mind az alakok, mind a táj megrajzo­lása és elemei Cittadinire vallanak, amint azt többek között a windsori Royal Library táj rajz-sorozatának analóg vonásai is alátámasztják. 39 Rokonság fedezhető fel a moszk­vai Puskin Múzeum Táj halásszal és parasztokkal című lapjával is, különösen a falom­bok megrajzolásában (30. kép). 40 A budapesti lap azonban Cittadini egyik legmoder­nebb alkotásának tűnik, már szinte a 18. század megoldásait vetíti előre. Az ideális klasszi­kus tájaknál szokásos oldalsó repusszoár-motívumok - előtéri kiemelkedő domb, fa­csonk, a kompozíciót keretező nagy fák - amelyekkel például Guercinónál találkozunk, 41 és amelyek Cittadini egyes windsori rajzain is megjelennek, itt nem szerepelnek. Egysé­ges a tágas tér ábrázolása, a természet spontán kivágatának tűnik a kompozíció. Szerke­zetének szilárdságát az út diagonális fordulatai, és a jobb oldali földpad és bal oldali domboldal ennek megfelelő ékalakjai adják meg. A cikk-cakkban hátravezető úton távo­lodó parányi hátalakok hangsúlyt adnak a perspektivikus térábrázolásnak. A balra emel­kedő domboldalon változatos fajtájú fák sorakoznak - mintha a művész törekedett volna rá, hogy többféle fatípust is felvonultasson kompozícióján. Egy áttetsző lombozatú fa mögött házcsoport körvonalai rajzolódnak az égre, megtörve a domboldal diagonálisan ereszkedő vonalát. A körülötte lévő bokroknak a légperspektíva érzékeltetésére halvá­nyan vázolt tömege különösen hozzájárni a geometrikus szerkezet szigorúságának felol­dásához, lágy átmenet biztosításához a jobb oldali háttér horizontális fasora felé. Ez a légies, ciprusokkal tarkított bokorcsoport lett a kompozíció legpoétikusabb pontja, ide helyezte a művész az égen repülő madarak csoportját is. A részletek megrajzolásának gondossága mit sem vesz el a tollvonalak lendületéből. Az idillikus táj előterében paraszt vezet egy fáradtnak tetsző, terhet cipelő öszvért, kutya szalad előttük; alakjuk bár előtéri, nem kap különösebb hangsúlyt. Csupán sztaffázsalakok, amelyek valószerűbbé teszik a szem elé táruló tájat. Rajzuk finom párhuzamosai Stefano della Bella modorátjuttatják eszünkbe. Hajlékony és lendületes, kissé szabálytalan vonalak érzékeltetik a bokrok és fák leveleinek széljárta mozgását, hajladozását, ami életet visz a vegetáció ábrázolásába. Az organikus természet élénk megjelenítése harmonikusan egészíti ki a geometrikus kom­pozíciós formát. Feltételezhető, hogy Cittadini ezt és ehhez hasonló tájrajzkompozícióit önálló alkotásoknak szánta, mint ahogy Guercino és számos 18. századi bolognai tájraj­zoló is, köztük Francesco Bosio, Ludovico Mattioli, Francesco Maria Monti, 42 akikre Cittadini tájrajzai hatással lehettek, s akik a tájrajzaikat sokszor metszetekben is közzé­tették. CZÉRE ANDREA 39 Különösen a következő rajzok állnak hozzá közel: Táj pihenő kecskékkel, ltsz.: 5732; Táj utazókkal, ltsz.; 5734; Táj Tóbiással és az angyallal, ltsz.: 5737; Táj a menekülő Szt. Családdal, ltsz.: 5738; Kurz, i.m. 171, 173, 176, 177. sz., 30. k. 40 Ltsz.: 7198, toll, barna tinta, ecset, fekete kréta előrajzon, beige papíron, 245 x 396 mm; Maiskaja, i.m. 48. sz. 41 Ltsz.: 2320, toll, ecset, barna tinta, 186 x 288 mm; Czére, A., Disegni di artisti bolognesi nel Museo délie Belle Arti di Budapest, Bologna 1989, 45. sz.; Bolognai művészek rajzai a Szépművészeti Múzeum­ban, Bologna 1990, 45. sz. 42 Tájrajzaikról és metszeteikről lásd: Czére, A., Francesco Bosio, Ludovico Mattioli, and Antonio Maria Monti: Eighteenth-Century Bolognese Landscape Drawings, Master Drawings 29 (1991) 385-409; Bosióról még: Thiem, C, A Forgotten Bolognese Landscape Artist, Francesco Bosio, Master Drawings 25 (1987) 272-276,26-39. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom