Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
17. századi német mesterek és müvek: A barokk Közép-Európában
rabban Michiel Sweerts (1624-1664) sajátkezű alkotásának tartották, de tulajdonították Gerrit van Honthorst ( 1590-1656) művének is. 22 A katalógus bejegyzése értelmében „egykor II. Rákóczi Ferenc a magyar szabadságmozgalom ( 1703-1711 ) vezérének birtokában volt, aki állítólag Rómából kapta, majd az Aspremont grófoknál (1715) s azután a Zaleski családnál, száz esztendeje pedig bécsi magángyűjteményben található , \ Ez a konkrét és messzemenően koherens származási történet feltehetően közvetlen családi hagyományon - esetleg írásbeli utalásokon - alapszik s teljes összhangban áll a történelmi körülményekkel és tényekkel. Rákóczi Ferenc fejedelmet valóban jeles mübarátként, műpártolóként ismerjük, járt Rómában is, s ott többek közt műtárgyakkal is megajándékozták. Kiterjedt külföldi kapcsolatai nagyon is lehetővé tették, hogy műalkotások birtokába jusson. Az is érthető, hogy ezek utóbb az Aspremontok tulajdonába kerültek, testvére Julianna, Ferdinand Dagobert Aspremont gróf felesége volt, az Aspremontok pozsonyi és bécsi palotája gazdag volt műkincsekben. Mindezek az adatok azonban iránymutató segítséget nyújthatnak az eddig megoldatlan mesterkérdés tisztázásához is. A bécsi festmény félreismerhetetlen és meggyőző hasonlóságot mutat a ljubljanai Nemzeti Galéria rokon ábrázolásával, a Kártyázókkal, az 1667 körül Szlovéniában működő Almanach művével (23. kép). 23 A képformátum, a hozzávetőleges méret, a kompozíció, a háttér mindkét mű esetében csaknem azonos, az asztal körül csoportosuló, térdig ábrázolt kártyázó, ivó és dohányzó alakok ugyanolyan vonásokat, öltözetet, hajviseletet mutatnak, s feltűnően egyezők a gesztusok, a kísérő tárgyak is. Úgy tűnik, részben ugyanazzal a társasággal állunk szemben, a portrészerüen megfestett alakok közül néhány mindkét képen szerepel. A ljubljanai kép Polhov Gradecből, azaz a krajnai Bokalce kastélyból származik, s szerepel a hely birtokosának, Marks Anton Polholgrajski (Billichgrätz) bárónak 1731. évi laibachi (Ljubljana) hagyatéki inventárában pontos leírással és meghatározással: „Egy hosszú, különlegesen szép táblakép Almanchtól, amelyen sok más ivó és játékos között önmagát is megörökítette." Ugyanebben a hagyatéki leltárban még további 23 festményt idéznek Almanachtól, bibliai és mitológiai ábrázolásokat, tájképeket, állatképeket stb. valamint egy arcképet, amely Billichgrätz bárót ábrázolta vadászöltözetben. Egy másik laibachi, 1739-ben készült leltár, Franz Sigismund von Engelshaus gróf inventárja, 20 festményt sorol fel Almanachtól. 24 A ljubljanai Kártyázókon és egy ljubljanai magántulajdonban lévő Parasztfiú pulykával ábrázoláson kívül a leltárakban említett számtalan kép közül eddig semmit sem sikerült azonosítani, s a festőről, aki itt mint Alma22 Auktion Alte Meister, Kunstpalais Dorotheum, 7-8. November 1991, Wien 1991, 199. sz., olaj, vászon, 142 x 285 cm; Auktion Alte Meister, Kunstpalais Dorotheum, 14-15. November 1990, 27. sz. a számlázási adatok nélkül. 23 Ljubljana, Narodna Galerija, ltsz.: 628, olaj, vászon, 163 x 281 cm. Ld. Zeri, F., Tiiji slikarji od 14 do 20 stoletja, Narodna Galerija, Ljubljana 1983, 161. 24 Inventarium über Weyllandt des Wollgebohren Herrn Mark Anthoni Freyh. von Billichgrätzschen hinterlassenes Vermögen... Inventarium und respective Schätz-Libell über Weyll. Herrn Franz Sigmund graff v. Engelshaus pro Alliier in Laybach...hinterlassenen Verlassenschaft. Archiv Slovenije, Ljubljana, Zapuscinski inventarji, Fase. VI.Lit.B.No.19, Fase. XIII.Lit.E.No.29. Az inventár kivonatokért köszönetemet fejezem ki a ljubljanai Nemzeti Galéria igazgatóságának. A leltárakban az „Almenach" vagy "Almenack" név latin betűkkel szerepel eltérően a különben gót betűs szövegtől.
