Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
17. századi német mesterek és müvek: A barokk Közép-Európában
nach (Almenack, Almanack) szerepel, alig tudunk valamit. Az 1689-ben Laibachban és Nürnbergben közzétett „Die Ehre des Herzogtums Krain" kiadványban a mübarát és tudós J. W. Valvasor „híres festő"-ként idézi, s Valvasor tulajdonából fennmaradt néhány jelzett vedutarajza is, Laibach és a környékbeli kastélyok látképével (Zágráb). A laibachi templomok kéziratos jegyzéke „Almenaco Belga" megjelöléssel említi a 18. században, de eredetére, pályafutására vonatkozóan nincsenek adatok. 23 Tulajdonképpen az igazi nevét sem ismerjük, „Almanach" feltehetően csak művésznév, sajátos megjelölés, olyasmi, mint a bent-név, amit a festők a „Schildersbent"-ben, az északi mesterek római testületében viseltek. így pl. a németalföldi Wouter Pietersz Crabeth (1594-1644) is az Almanach bent-nevet használta, minthogy azonban ő már 1644-ben meghalt, nem lehet azonos az 1667 körül Krajnában tevékenykedő Almanach festővel. Feltételezik, hogy utóbbi is Flandriából származott, majd Itáliában, Rómában tartózkodott, s megismerkedett Theodor Rombouts vagy Wouter Pietersz Crabeth munkásságával. Ezt a feltevést támasztják alá a Kártyázók képei, a ljubljanai és a bécsi, amely a hagyomány szerint Rómából származik. E müvek stílusa és felfogása, a viseletek és kísérő elemek mindenesetre a németalföldi festők római körére, az 1650-es évekre utalnak. A két életkép-ábrázolás pontosabb meghatározása közelebb vezethet a szerző megoldásához. Valójában nem annyira életképekkel állunk itt szemben, hanem inkább csoportképekkel, portrékkal, amelyek közt a festő önarcképe is szerepel. A két festmény nem a szokványos vidám társaságokat jeleníti meg, nőkkel, zenélőkkel, nem is népies jelenetek a Bamboccio-követők stílusában. Hangsúlyozottan férfi társaságokról van szó, a kor jellegzetes férfi szórakozásaival, dohányzókkal, ivókkal, kártyázókkal. A résztvevők azonban nem kicsapongok vagy durvák, inkább komolyak, polgári illendőséggel öltözöttek. Mindez arra látszik utalni, hogy egy bizonyos csoport, egy szakma képviselőivel állunk szemben, esetleg egy testületi, egyesületi találkozó résztvevőivel. Olyasvalamire gondolhatunk, mint a „Zechbruderschaft" találkozója - egy ilyen képet említ pl. a kismartoni (Eisenstadt) Esterházy-kastély inventárja ( 1721 ) 26 - egy festő-egyesület gyülekezete, amelyen a festő önmagát is megörökítette, amint arra a már idézett laibachi leltár határozottan utal. O lenne az a nagy kalapos férfi, aki az asztal jobb sarkán ül pipával és kancsóval a ljubljanai képen, s hasonló alakban, a képből kitekintve, a bécsi Kártyázók festményen. A viselet, a tárgyak mindkét esetben inkább déli környezetre utalnak a 17. század közepéről. Közelebbit jelenleg sajnos nem állapíthatunk meg. Nincs „Almanach" által jelzett festmény, s nincs név, melyet 25 Srahl, E., Die Kunstzustände Krains in den vorigen Jahrhunderten, Graz 1884, 24, 43, Almanachot az Erberg család pártfogolt] aként említi (Johann Daniel Erberg gróf és felesége arcképe, 1667), felsorolja festményeit Wolf Siegmund von Stroblhoff báró ( 1645-1707) tulajdonában és az Erberg család Osterberg, Lustthal és Altenlock stb. kastélyaiban. Ld. még Wallner, Beiträge zur Geschichte der Laibacher Maler und Bildhauer im 17 18. Jahrhundert, Mitteilungen des Vereins für Krain, 1890, 103. Ld. még Zeri, i.ni. (23. j.) és Zeri-Rozman, im. (20. j.) bővebb irodalommal. 26 Inventarium und Beschreibung deren Gebäuen bey dem Schloss Eysenstatt und darinnen befindlichen Mobilien, 1721, ld. Harich, J., Über das Schloss Esterházy und die Burg Forchtenstein, Burgenländische Heimatblätter 34 (1972) 14, 130, 147. A bent ábrázolásokhoz ld. mindenekelőtt a rotterdami Museum Boymans-van Beuningenben őrzött rajzot a bent-gyülekezet portré alakjaival. Ld. Italianisanten en Bainboccianten, Rotterdam 1988 és Hoogewerff, G.J., Bentveughels, S'Gravenhage 1952.
