Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
17. századi német mesterek és müvek: A barokk Közép-Európában
fegyvereket Aeneasnak - ugyanott még 1934-ben árverésre került, azóta elveszett. 5 Az Aeneas és Anchises kép 1949-ben került a Szépművészeti Múzeumba. A festményeken látható összevont JHS monogram téves értelmezése miatt előbb Johann Spillenberger müveként szerepelt. A szignatúra, a kompozíció és a festésmód alapján azonban egyértelműen J.H. Schönfeld késői, 1680 körül keletkezett hiteles alkotásai közé sorolható. Elkallódott párdarabjával egy eddig meg nem határozott kastély dísztermének dekorációjához - mint az a müncheni kópiából és a tűzzel kapcsolatos tematikájából kitűnik -, a kandalló fölötti díszítéshez tartozott. A szintén Bedő Rudolftól származó, még 1964-ben vásárolt, vitatott Schönfeld szerzőségü mű, Sába királynője Salamon előtt az 1967. évi ulmi Schönfeld-kiállítás katalógusában még mint „részben sajátkezű, erősen átfestett, rossz állapotban lévő" alkotás szerepelt, H. Pée 197l-es monográfiája azonban „feltehetően mühelymunka"-ként idézi. Hasonlóan a mester számos más rokonjellegű ábrázolásához a keskeny hosszú formátumú kompozíció feltehetően egy képsorozat része volt, s így indokoltnak tűnik, hogy képünket azzal a bibliai festmény-sorozattal hozzuk kapcsolatba, melyet 1886ban a bécsi Miethke cégnél Giuseppe Bossi gyűjteményével árvereztek el. 6 A Sába királynője meglátogatja Salamont, Jephta áldozata és Bibliai ábrázolás mint sokalakos kompozíciók „Poussin modorában" szerepeltek; ez a meghatározás a múltban Schönfeld több más művével kapcsolatban is felmerült. Az ábrázolás, a képformátum, a méretek megfelelése, mind arra utal, hogy a budapesti Sába királynője Salamon előtt eredetileg ehhez a bécsi képegyütteshez tartozott. Egy másik vitatott Schönfeld-kép, Neptun és Amphitrite násza eredetét is sikerült kimutatni. A vizovice kastélyban (CR) őrzött Schönfeld-festmény variánsaként számon tartott mű a 19. század elején gróf Nádasdy Lipót híres pesti képgyűjteményében szerepelt feltételezett párdarabjával együtt. 7 A kép a gyűjtemény 1824 körüli kéziratos leltárában mesternév nélkül, részletes leírással, pontosan azonosíthatóan szerepel. A legtöbb újonnan szerzett vagy újabban meghatározott 17. századi német festmény ahhoz az emlékcsoporthoz tartozik, amely az Alpokon inneni országokban akkoriban különösen kedvelt volt: az arcképek, zsánerábrázolások, tájképek, állatképek, csendéletek csoportjához. Ebből a gazdag, mindmáig kevéssé ismert anyagából ehe5 Az Ernst Múzeum aukciói, XLVII., Budapest 1933, 189-190. sz.: „HSI monogram, 17-18. század, Aeneas és Anchises, olaj, vászon, 222 x 157 cm. Venus és Aeneas, olaj, vászon, 228 x 152 cm". Nem csupán az ábrázolások, a méretek egyezése, a monogram jelzés tanúsítja, hogy ezek valóban az Esterházy galéria képei voltak, hanem az a körülmény is, hogy ugyanezen az aukción a gyűjtemény egy másik nagyméretű festménye is szerepelt (202. sz.), Galatea diadala La Traverse-től, a víz allegóriája, mely egy négy elem-sorozat részeként 1753-ban Esterházy Pál Antal herceg számára készült Rómában, és szerepelt az 1820. évi Esterházy inventárban. A festmény 1993 óta a múzeum tulajdona. 6 Ltsz.: 64.2, olaj, vászon, 95 x 187 cm. Ld. Garas, i.A. 113; Pée, lm. 271 ; Kat. Schönfeld. lm. 52, 76. sz.; Katalog der Sammlung von Gemälden alter Meister aus dem Besitz des Herrn Giuseppe Bossi in Wien, Miethke, Wien 1886, 25-26, 176-178. sz. 7 Ltsz.: 51.71, olaj, vászon, 91 x 123 cm. Ld. Garas, i.h. 114; Pée, i.m. 270, AB.10. A vizovicei kastélyban őrzött Schönfeld-kép ezen változata Pée szerint feltehetően Schönfeld egy eredeti, elveszett müvének a kópiája. A Nádasdy-gyüjteménnyel került a nádasladányi kastélyba s onnan Székesfehérvárra. A leltárban a következő számon bejegyzett (122 123.) azonos méretű Dávid és Bathseba festmény a kép párdarabja lehetett.
