Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
17. századi német mesterek és müvek: A barokk Közép-Európában
lyütt csupán néhány darabot emelhetünk ki, s csupán néhány összefüggésre deríthetünk fényt. 1991-ben szerezte meg a múzeum Georg Flegel (1566-1638) szép csendéletét, amelyet Ember Ildikó tett közé és azonosított a bécsi császári gyűjtemény egyik nagyobb festményével. A kép Csehországba (Cervena Lhota) került, elveszett felső részével már 1659-ben idézték Lipót Vilmos főherceg híres bécsi képtárának leltárában Georg Flegel alkotásaként. 8 Egy különleges csendéletet koponyák ábrázolásával, mely sokáig „német festő müve a 18. század első feléből" megjelöléssel szerepelt, a stílusegyezések és dokumentumok alapján a Bécsben működő Gottfried Libáit (16101673) festő műveként határozhattunk meg (14. kép). A kép egyike annak a három festménynek, amelyet a Liechtenstein hercegek bécsi kiadási jegyzékei említenek 1667ben „egy kép koponyákkal, a másik szarvasfejekkel, a harmadik gyümölcsökkel" megjelöléssel. 9 A szarvasfejeket ábrázoló Libalt-kép mindmáig az egykori Liechtenstein kastélyban található Valticen (Feldsberg, CR). Egy további, eddig „németalföldi vagy német" alkotásként katalogizált csendélet, a Zichy grófok gyűjteményéből származó ábrázolás a nautilus-edénnyel, leginkább Georg Hinz (Hainz, Heinz, 1630-1688) rokon stílusú képeivel hozható kapcsolatba (15. kép). 10 Az Altonában született, Hamburgban és Lipcsében tevékenykedő mester egy sor képet festett díszedényekkel, köztük számosat gazdagon díszített nautilus-poharakkal a középpontban. Ilyesfajta, részben nagyobb és gazdagabban kialakított csendéletkompozíciója található többek közt a müncheni Alte Pinakothekban, a ludwigsburgi kastélymúzeumban, s ilyenfajta mü szerepelt legutóbb Londonban a Christie's cég árverésén 1986-ban (16. kép). 11 Mindezek a képek hasonló felépítést s egyező motívumokat mutatnak: mint a profilnézetbe állított, faragott alakok által tartott és figurákkal koronázott kancsók, az aranyszegélyes drapéria, a csendélet az asztalon. 12 Ismeretlen maradt mindmáig egy 17. századi festmény az „erdő szélen pihenő nyúl" ábrázolása, amelyet a múzeum raktárából csak most emelhettünk ki. Az Országos Képtár régi katalógusaiban (1897,1900) F. Rosenhoff néven szerepelt, a Szépművészeti Mú8 Ltsz.: 91.1, olaj, vászon, 27 x 46 cm. Ld. Ember, [., Ein neuaufgefundenes Gemälde von Georg Flegel, Acta Históriáé Artium 34 ( 1989) 115; Seifertová, H., Georg Flegel and his compositional peculiarities, Bulletin of the National Gallery in Prague 1 (1991 ) 48. 9 Ltsz.: 53.428, olaj, vászon, 52 x 68 cm. Ld. Pigler, i.m. 185 (német, 18. század első fele); Mojzer, M. (szerk.), Zsánermetamorfózisok, Kat. Székesfehérvár, Budapest 1994, 188, A30 (német festő, 18. század első fele, utalással az újabb Libalt-meghatározásokra). Ld. még Fleischer, V., Fürst Karl Eusebius von Liechtenstein als Bauherr und Kunstsammler (1611-1684), Wien 1910, 39. 1(1 Ltsz.: 53.462, olaj, fa, 48 x 36,7 cm. Ld. Pigler, i.m. 491 (németalföldi vagy német, 17. század második fele); Ember. I. (szerk.), Delights of the Senses. Dutch and Flemish Still-Life Paintings from Budapest, Kat. Wausau 1989, 149, B28 (németalföldi vagy német festő, 17. század első fele). 11 Peltzer, J.R., Georg Hinz (Hainz) der Pseudo van der Meer, Münchner Jahrbuch 11 (1934) 11 ; Old Master Paintings, Christie's London 1986, Dec. IL, 101. sz.; Bastian, K., Georg Hinz und sein Stillebenwerk, Diss. Hamburg 1984. 12 Hinz esetleges Béccsel való kapcsolatára utal az a körülmény, hogy Johann Spillenberger festő 1677-ben Bécsben Liechtenstein Károly Eusebius hercegnek vételre ajánlott képgyűjteményében négy festményt is idéznek tőle. Vö. Fleischer, i.m. 55, 67. Ezek egyike azonos lehet azzal a Joris van Sonnak tulajdonított képpel a valtice-i (Feldsberg, ltsz.: 389/645) egykori Liechtenstein kastélyban, amely az 1677. évi leltárban 55. szám alatt mint „Mária feje gyümölcsbe foglalva Georg Hinztől" szerepel.
