Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

BESZÁMOLÓ AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN VÉGZETT SZOBOR-RESTAURÁLÁSI MUNKÁKRÓL - DEMÉNY, ATTILA - FÓRIZS, ISTVÁN - TÓTH, MÁRIA: Antik márványok stabilizotóp-geokémiai vizsgálata

Az Alexandriából származó női fej (ltsz. 5885, Hekler 39) állapotának rohamos rosszabbodását az okozta, hogy a darabot tartó, 11,90 cm-es vascsap végéhez egy másik, 12,15 cm hosszú, kb. 1,5 cm átmérőjű rézmdat is csavaroztak. Ezt a szabálytalan hasáb alakú, a felső végén kiszélesedő csapot ragasztó nélkül ütötték bele a fejbe. A két fém már az eltérő hőtágulási együtthatók miatt is feszítette a márványt és (ez lehetett a legrosszabb) fölerősítve közvetítette a fejhez a múzeumban a nyolcvanas évek közepe óta folyó rekonstrukciós építkezés keltette rezgéseket (3-4. kép). Három helyen, ahol a csap körül lévő, szabálytalan alakú üreg a leginkább engedte, lefúrtam a rézcsap végéig. Utána 3-3,5 mm-es türeszelőkkel, a három furatból kiindulva, kb. három hét alatt körben föltártam, majd kivettem a csapot. Az üreget ezután tört márványporral dúsított policon gyantával (akemi) töltöttem ki, csupán egy 10 mm átmérőjű lyukat hagyva a szobor majdani rögzítése számára. A darab felszínén húzódó repedéseket szintén policon gyantával zártam le, s ezt is márványporral kevertem, hogy a ragasztóanyag szerkezete a márványéhoz minél hasonlóbb legyen (5. kép). VARGA JÓZSEF ANTIK MÁRVÁNYOK STABILIZOTÓP-GEOKÉM1AI VIZSGÁLATA A geokémiai kutatások a kőzetképződési folyamatok feltárását, a földkéreg fejlődéstörténetének megismerését célozzák. Az eddigi eredmények, illetve az utóbbi időben kifejlesztett műszeres vizsgálati módszerek újabban arra is lehetőséget teremtettek, hogy ne csak a földtörténetről és genetikai folyamatokról szerezzünk ismereteket, hanem egy-egy kőzetminta lelőhelyét, származását is megállapíthassuk. A különféle kőzetek eredetét eltérő pontossággal lehet meghatározni, attól függően, milyen sajátosságok jellemzik az egyes kőzeteket, a képződési helyüket, valamint, hogy ezeket a megkülönböztető jegyeket milyen módszerekkel elemezzük. A műtárgyak szokásos anyagai közül a márvány a legutóbbi időkig nem volt „szóra bírható", amíg csupán a klasszikus ásvány-kőzettani analitika módszereivel lehetett vizsgálni. A polarizációs mikroszkóppal meghatározható szöveti különbségek ugyanis egy-egy bányán belül is tág határok között változhatnak. Hasonló a helyzet a kémiai összetétel, a nyomelem-tartalom vizsgálatával is, hiszen a márványokra éppen az elemszegénység (nagy tisztaság) jellemző, s még a nyomelemek dúsulása is olyan csekély mértékű, hogy a mérhető adatok a ma legkorszerűbb analitikai eljárások kimutatási érzékenységének alsó határára esnek. Jelenlegi ismereteink szerint a márványok eredet-meghatározására és jellemzésére a stabil szén- és oxigénizotópos vizsgálat a legcélszerűbb módszer. A mészkőben vagy márványban lévő stabil szén- és oxigénizotópok arányai a geológiai eredettől függően más és más jellemző értéket mutatnak. A márványminták fázisösszetételét röntgen pordiffrakciós vizsgálattal (Philips röntgendiffraktométer, CuK

(x sugárzás, grafit monokromátor, APD software) állapítottuk meg. Alapvető ugyanis a minták kalcit- vagy dolomit-márvány jellegének, illetve szennyezéseinek meghatározása. Fénymikroszkópi és elektron-mikroszondás vizsgá-