Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

Egy feltárás dilemmái. Johann Kupezky A művész önarcképe feleségével és fiával című festményének restaurálása

A budapesti hármas portré feltárása (14. kép) a következő, korábban nem látható részleteket hozta felszínre: a háttér közepén egy többszörösen átfestett, megkezdett drapériatöredék fut átlósan lefelé. A művész sapkája, mely tömegében nagyobb és élénk vörös színű, a feltárás előtt sötétkék volt, körbefutó prémszegéllyel. Most vált láthatóvá a férfiképmáson a nyak és a gallér, a felső ruha teljes egésze, mely az alsó rétegben rézzöld, és finoman modellált, színben komplementere a vörös sapkának. Korábban a felsőruha nagyon vastag és erősen szemcsézett rétegekben barnára volt festve. A kisfiú sapkája fölött előkerült egy vöröses-rózsaszín tolldísz és a gyermek jobb kézfeje, mely eredetileg közvetlenül az arc mellett, ujjaival lefelé mutatva került megfestésre. A női képmáson csekély részletektől eltekintve nincs jelentős változás (csak a nyak melletti ing és a drapéria módosult), a színek a régi retusok eltávolításával és a sötét lakkréteg nélkül láthatók. A restaurálás A festmény restaurálása 1994 tavaszán kezdődött, és bár a mű állapota első pillantásra nem tűnt aggasztónak, a felületet jelentősen besötétítette egy vastag és szennyezett lakkréteg, elszórtan kisebb-nagyobb elszíneződött retusokkal. A festék és alapozóréteg stabilitása és a hordozó feszes megtartása a jövőben is megfelelt volna, ám az említett felületi elváltozások igen hátrányosan befolyásolták a mü esztétikai összképét és a műtárgy tisztítását indokolttá, időszerűvé tették. Előzetes vizsgálatok A fototechnikai vizsgálatok során sejteni lehetett, hogy a feltáráskor több nehézséggel kell megbirkózni. Bizonyos területeken vastag és igen erősen összerepedezett festést lehetett látni, amely a műtárgy erős műfénnyel történő bevilágításakor és súrlófényben fokozottabban érvényesült. A tisztítópróbák megkezdése előtt a művész és felesége arcképéről röntgenfelvételt készítettünk, ami meglepő eredményekkel szolgált. Az eljárást az indokolta, hogy mindkét képmáson olyan repedésháló alakult ki, amely más, egyébként épnek tűnő felületek repedéshálójától jelentősen eltért. A női képmáson sajátos festékgyűrődések alakultak ki és először azt gyanítottuk, hogy a festékréteg ráncosodása egy korábbi, enyves, nedvesítéses konzerválás és préselés miatt következett be, melynek során a kép struktúrája átpuhult és a festék bőrösen feltorlódott. A másik, és valósabb ok az elváltozásokra viszont a röntgenvizsgálatok által is megerősített többrétegüség volt, tudniillik olajfestményeken látható tipikus jelenség az, hogyha a képet vastagon festik, az alsó rétegek annyira szigetelik az alapozóréteget, hogy a felső festékrétegek száradó olajtartalma nem tud már beszívódni és az olaj polimerizációja során az oxigénfelvétellel térfogatában is tágul és ez okozza a bőrösödést, ráncosodást. A röntgenkép

17 azt mutatta, hogy mind a két felnőtt képmásán történtek változtatások, bár az alakok karaktere és aránya nem módosult, csupán a fejtartás lett más. A felvételen a két periódusban festett elemek sugár abszorpciója nagyjából azonos: egy7 A röntgenvizsgálatokat id. Szilágyi Sándor végezte.