Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

Egy feltárás dilemmái. Johann Kupezky A művész önarcképe feleségével és fiával című festményének restaurálása

tonnán látható az alsó és a felső réteg. Ennek az lehet az oka, hogy a felső réteg bár jóval vastagabban traktált, festékanyagában más összetételű és így kiegyenlítődik az elnyelődési intenzitás a két réteg között. Az alsó réteg pigment összetétele olyan, hogy viszonylag többet nyel el a röntgensugarakból, és így bár vékonyabb, mégis jól érvényesülhet, ami új formai részletek megfigyelését tette lehetővé. A női képmás első változatán például kimutatható egy, a hajra ráboruló, finom, fátyolszerü drapéria, mely az arcot is keretezi. Ez a fátyol a felső, vastag rétegektől erősen lefedett és csak a röntgenképen észlelhető. Arra kerestem a választ, hogy a mű megfestése milyen lépésekben történt, hogyan lehet rangsorolni a rétegek felépítését és időben hogyan viszonyulnak egymáshoz. Nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy mi az, ami hitelesen csak Kupezky kezétől származik. A legkorábbi rétegek kimutatásával valószínűsíthetjük, hogy bizonyos felületek egyértelműen a művész szerzőségét erősíthetik meg. A legalsó rétegekben található pentimentók gyakorisága arra utal, hogy Kupezky festés közben is eszközölt apróbb módosításokat és a későbbi változtatás a művész szuverén szándéka lehetett. A tisztítás problémái Először a kép bal szélén végeztem lakk tisztítópróbákat etilalkohol és aceton keverékével. A lakkréteget szürke szennyezőréteg fedte és a lakkréteg felső részével együtt ezt a réteget is el lehetett távolítani az oldószerkeverékkel. A lakk azonban több rétegből állt, így a festékrétegről végül tiszta alkohollal sikerült biztonságosan és hatékonyan leválasztani. A széleken körbefutó retusokat javításokat is tisztította az ethanol. A továbbiakban a festmény felületének baloldali részéről választottam le a lakkréteget és a retusok nagy részét. Ezt követte egy részletes ultraviola, lumineszcens vizsgálat, amikor közeli felvételeket is készítettem, de a nyilvánvaló átfestéseket még nem bontottam meg. A lakkréteg teljes eltávolításával kezdődött meg a festmény további kutatása, ami már mélyebb rétegeket is érintett. A lehetséges kockázatok miatt a feltárás végül több kompromisszum árán megállt egy bizonyos stádiumban. Összegezve a tisztítás problémáit: legtöbb átfestést a férfiképmásról távolítottam el. Különösen nehéz feladat volt a művész kabátjának régi, barna átfestéseit leválasztani. Nagyon lassan lehetett csak haladni ezzel a művelettel, melynek során mind oldószeres, mind mechanikus beavatkozásra szükség volt. Hasonló nehézségeket jelentett a'tisztítás a férfi sapkáján és a kisgyermek jobb kézfején. A feltárás számos dilemmát és nehézséget okozott, mivel a tisztítás biztonságossága éppen a legexponáltabb felületeken vált kérdésessé, veszélyessé. A szülők arcán lévő vastag, kemény rétegek oldószeres vagy mechanikus eltávolítása az alsó, egyértelműen vékony réteget annyira roncsolta volna, hogy ezt a kockázatot nem vállalhattam. Ha a feltárás pozitív eredményeként elő is kerül a legalsó változat, az oly mérvű kiegészítésre szorult volna, melytől joggal el lehetne vitatni a hitelességet is. Az eredetihez képest a retus túlsúlyba került volna. A másik aggályom az volt, hogy a jelenlegi restauráláskor megtartott változat igen részletgazdag, precízen megfestett. Eltávolításakor nem kizárt, hogy egy vázlatosan megfestett képmást tárok fel, amely a kép egészébe nem illett volna. A röntgenvizsgálatból sem derült ki egyértelműen, hogy az alsó réteg befejezetten volt-e megfestve. A