Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)
Görög vadászok a Szépművészeti Múzeumban. A Budapest-Split szarkofág
névtelenül maradó vadászok. Az attikaiak tehát nem függenek össze közvetlenül a vadkanvadászatot ábrázoló (tipológiailag nem egységes) Róma-városi példányokkal; 68 A Rómában - legalább a tetrarchia kora óta - szokásos hálós vadászat-ábrázolás az attikai szarkofágokon ismeretlen, 69 s ugyancsak nem kapcsolhatók ezekhez a gyérszámú kisázsiai vadászszarkofágok sem. 70 Végül még egy kis csoportra szeretnék utalni, amelyek szintén mitológiai téma nélküli vadkanvadászatot ábrázolnak. A csoport két patrasi és egy athéni darabból áll. 71 Az egyik patrasin csupán egyetlen lovas oroszlánvadász szerepel, a másik két szarkofágon pedig két-két lovas, akik a másik patrasin oroszlánpárra (13. kép), az athénin oroszlánra és vadkanra vadásznak. 72 Ezek bizonyosan nem mitológiai vadászatok, ám nem is közönséges emberek a szereplőik. 73 A lovasok arca, amennyire ez megállapítható, nem portérszerű; legyenek bár ifjak vagy szakállasok, mindegyik idealizált. Ugyanez mondható el egy szokatlan athéni Erós-szarkofág rövid oldalának szakállas vadkanvadászáról. 74 Mégha a másik rövid oldalon Bellerophónt ábrázolták is, a szakállas alak 68 Andreae (1980) 108-110; összefoglalóan K-S (1982) 95-96. Kronológiai okok miatt eleve csakis a következő példányok hatása merülhet fel: Róma, Palazzo Massimi aile Colonne, 1. Andreae (1980) 125. sz., 86.1. t.; Drezda, Albertinum 470,1. uott. 28. sz., 7.6. t.; Nápoly, Nemzeti Múzeum 6719 (uott. 56. sz., 89.1. t. A római és a drezdai darabon (kompozíciójuk nagyjából azonos) három-három lovas látható. A rómaiak egy-egy vadkanra, a drezdaiak pedig vadkanra, oroszlánra és szarvasra vadásznak. Egy-egy lovast (a római darabon a középsőt, a drezdain a jobb oldalit) portrévonással is kiemelik a többi közül. A nápolyi példányon a Meleagros- és az Endymión-szarkofágok elemeit vegyítették egymással: jobbra vadkanvadászat, balra pedig pásztor és nyája a tájban jelenlévő istenekkel. 69 Andreae (1980) 111-133; összefoglalóan K-S. (1982) 96. Egy előfutárnak tekinthető, tipológiailag egyedi koppenhágai darabról: Andreae (1980) 35-37, 42. sz. 70 Egy szép isztambuli oszlopos szarkofág (K-S [1982] 505-506, 492-493. t.) előlapját és az egyik (jobb) rövid oldalát lovas vadászok és különféle vadak díszítik. A lovasok elrendezése az árkádok szabta ritmust követi; az ívek oszlopait nem faragták meg. Vadászjelenetekkel díszített kisázsiai példányok: Antalya, 1. K-S (1982) 501,45. j., 486. t.; Waelkens, M.,Dokimeion, Berlin 1982,49, 2. sz. London: Waelkens,/./?;. 49, 1. sz., 14. 1-4. t.; Walker, S., Roman Sarcophagi in the British Museum, London 1990, 48-50, 62. sz., 25. t. Izmir: Waelkens, i.m. 49-50, 3. sz., 13.4. t. A vadászat a kisázsiai szarkofágok alsó sávjának is kedvelt motívuma, 1. pl. a manisai és a denizlii példányokat ( Wiegartz, H.. Kleinasiatische Säulensarkophage [IstForsch 26, 1965] 13d és 13f.), egy Héraklés tetteit bemutató oszlopos szarkofágot (Róma, Galleria Borghese; K-S [1982] 503, 489. t.) és egy antalyai, frízen amazonomachiával díszített darabot (Waelkens, i.m. 45-46, 11. sz., 13.3. t.). Még a siratóasszonyokat ábrázoló sidóni szarkofág alsó sávját is vadászjelenetek bontják: Fleischer; R., Der Klagefrauen-Sarkophag aus Sidon (IstForsch 34, 1983), 11-15, 12-17. t. 71 Patras, Odcion és Athén, Nemzeti Múzeum 1177: K-S (1982) 379-380, 406. t; Rogge (1995) 50. t. 72 Szorosan kapcsolódik ezekhez a darabokhoz, a kentaur-szarkofágok kisszámú csoportja: Athén (Nemzeti Múzeum 1184), Thessaloniki (Régészeti Múzeum 10.234), Marseille (Musée Borély), Kolocep; vö. K-S (1982) 398, 423. t. (a thessaloniki darab); a kolocepihez 1. még Cambi, i.m. - 2. j. -, 124, 29. sz., lóa.b. t. és 125, 6. k. (angol nyelvű összefoglaló: 185). A szkhéma alapjában azonos, de a lovasok helyett kentaurokat találni. Ezt a motívumot hamar idejétmúltnak érezték, s csak koporsók hátoldalának díszítésére használták; 1. pl. a 180 körüli Akhilleus-szarkofágot (Szentpétervár, Ermitázs A 1026): Rogge (1995) 28. sz., 40. t. 73 Az oroszlánvadászat aligha sorolható a mindennapi élet szférájába; 1. erről Andreae, i.m. (60. j. [1985]) 11. 74 Athén, Platón-Akadémia (raktár): K-S (1982) 380, 408. t.; H. Wiegartz (in Borchhardt, J. - szerk. Myra [IstForsch 30, 1975], 197, 208. j.; 216, 306. j.) a vadászokat közönséges halandónak tartja, s G. Koch is portrévonásokat lát arcukon: K-S (1982) 380.
