Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)
Görög vadászok a Szépművészeti Múzeumban. A Budapest-Split szarkofág
aligha tekinthető valamely hérósnak. Sem Meleagrost, sem pedig Hippolytost - hogy csupán a két leginkább szóba jöhető hőst említsük - nem ábrázolták szakállasán az attikai szarkofágokon. Ezek a 2. sz. harmadik negyedében keletkezett szarkofágok tehát kettős természetűek: témájuk nem mitológiai, de nem sorolható a vita privata ábrázolásai közé sem. Abban az időszakban készültek, amelyet a szarkofágok kutatói kísérletinek neveznek. Számos motívum merült fel ekkor, ám csupán rövid ideig maradt használatban. Oroszlánvadászatot ábrázoló szarkofágokat jóval korábban faragtak az attikai, mint a római műhelyekben, de a 220/230 körül kezdődő római produkcióhoz 7 "' csekély számuk nem mérhető. Az attikai műhelyek tehát a 2. és a 3. században egyaránt készítettek mitológiai tartalom nélküli vadászszarkofágokat. A két csoport jól elválik egymástól. A korábbiak szigorú szkhémáival ellentétben a későbbiek mindegyike egyedi kompozíciójú. 76 Lehetséges, hogy ez utóbbiak kialakulásában a római műhelyekből érkezett ösztönzők is szerepet kaptak. Ezek az ösztönzők azonban mindössze a témára szorítkozhattak; közös motívumokat nem találni az attikai és a római változatok között. Az attikaiak nyilvánvalóan a helyi kézműves-hagyományokból fejlődtek ki. Frízeik megkomponálása aligha okozhatott különösebb nehézséget, hiszen a mesterek olyan gazdag mintakincsből meríthettek, mint a Meleagros- és a Hippolytos-szarkofágokc. SABINE ROGGE (Münster) Fordította: Nagy Árpád Miklós 75 A 2. századi Róma-városi szarkofágok - néhány kivételt nem számítva, aholis a koporsófedelcken főleg vadászó Erósokat látni - mind mitológiaiak: Meleagros, Hippolytos vagy Adonis vadkanvadászatát ábrázolják. Ezek az ábrázolások görög ikonográfiái szkhémákon alapulnak, vö. Andreae (1980) 17-24. A Róma-városi vadászszarkofágokról összefoglalóan: K-S (1982) 92-97; Koch, i.m. (30. j.) 67-68. 76 A kérdésről: hogyan váltják fel a 2. századi, kötött ikonográfiái típusokat a 3. századi változékony szkhémák, 1. legutóbb Rogge ( 1995) 19,39, passim. A 3. században csupán a hátoldalakat díszítő szkhémák némelyike kötött; az előző században ezek még az előlapon szerepeltek.
