Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)
Rövid kommentárok hat olasz festményhez
katurisztikus jellegükből, ami pedig az ecsetkezelést, a felületalakítást, a textúrát illeti, egyenesen ég és föld a különbség. Az történhetett, hogy már jóval Rocco Marconi halála után, valamikor a Cinquecento második felében, Velence egyik festőműhelyében változat készült a bcrgamói mester egyik kompozíciója nyomán, amelyre hogyhogy nem - jóhiszeműen tételezzük fel, az előd iránti tiszteletből - a néhai Marconi mester neve is rákerült. Pulszky Károly 1895-ben Achille Glisenti bresciai műkereskedőtől vásárolt egy ótestamentumi jelenetet ábrázoló képet, amelyen hamis Carlo Caliari jelzés volt olvasható (22. kép). 28 A szignatúrát, valószínűleg még a húszas években, eltávolították. A festmény szakszerű restaurálására 1993-ban került sor. 29 Amiért most érdemesnek tartom szólni róla, az nem a mesterkedés. Pigler Veronese ismeretlen követőjének tulajdonítja, 30 és e tárgyban legfeljebb azon lehetne gondolkozni, a mester műhelyével közvetlen, vagy csak távoli kapcsolatban állt-e ez a követő. Arról nem esett eddig szó, miképpen kötődik a kép Paolo Caliari ismert életművéhez. Oly módon tudniillik, hogy a rajta megjelenő két főalakkal a „Jákob és Rachel a kútnál" téma három feldolgozásán találkozunk, amelyeknek, mint Veronese utolsó alkotóperiódusából származó, és Jacopo Bassano hatásáról tanúskodó bibliai zsánerképeknek Pignatti 1987-ben külön tanulmányt szentelt. 31 Az egyik változat - ennek előkészítő rajza is fennmaradt a salzburgi Studienbibliothekban -, londoni magángyűjteményben van. A másik variáns (21. kép) a New York-i Corsini Galériáé, 32 és Pignatti szerint modellnek tekinthető a téma harmadik ábrázolásához, a Cahors-i Musée Municipal képéhez. A budapesti változaton a két főszereplő egymástól távolabb került, és a közöttük láthatóvá váló középtérben megjelenik a történet folytatása, Lábán alkuja Jákobbal. Könnyen lehetséges, hogy a tanulmányi gyűjteményben őrzött festmény, amelynek eddig a témája is tisztázatlan volt, egy elvesztett, kései Veronese mű invencióját őrzi meg számunkra. E rövid kommentárok írásának évében éppen 400 esztendős az a magyarországi magángyűjteményben lévő oltárkép (23. kép), amelynek Szent Miklós a főalakja; az MDXCV évszám az emelvény előoldalán látható. 33 Egy évvel Tintoretto halála után készült tehát és annyira tintorettós modorban, hogy fel kell tételeznünk, mestere hosszabb időt töltött Jacopo Robusti műhelyében. Remélhetőleg előbb-utóbb sikerül valamely régi guidában írásos említést is találni róla, amiből megtudhatnánk, Velence környékén mely templomban állt eredetileg. A festmény erőtlenül retorikus; szellemi kisugárzás híján csak a megüresedett formák töltik ki az ívesen záródó nagy felületet, de a három szent alakja legalább rutinos lendülettel került vászonra, és kifejezetten szépen 28 Ltsz.: 1251. Olaj, vászon, 80 x 101 cm. Az akkor még hitelesnek tartott jelzést reprodukálja Percgriny, J., Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai III, 1., Budapest 1914, 68. 29 A restaurálás Jeszeniczky Ildikó munkája. 30 Pigler, i.m. (l.j.) 749. 31 Pignatti, T., Il tema di Giacobbe e Rachele al pozzo di Paolo Veronese, Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 40 (1987) 235-237; vö. uő., Veronese I, Venezia 1976, 161, 309.sz., 669-671. képek; Pignatti, T.-Pcdrocco, F., Veronese. Catalogo completo, Firenze 1991, 239. és 242. sz. 32 Dabell, F., Piero Corsini. Venetian Paintings from Titian to El Greco, New York 1991, 82-89. Méretben csekély az eltérés a New York-i (86 x 107 cm) és a budapesti variáns között, kvalitásban annál nagyobb, az előbbi javára. 33 Olaj, vászon, 240 x 145 cm. X7
