Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)
Görög vadászok a Szépművészeti Múzeumban. A Budapest-Split szarkofág
Bár a hőst (néhány 225-250 közötti példányon) olykor lovon is ábrázolták, 53 a széles támadóállásban vadkan ellen törő ifjút mégis elsősorban Meleagrossal azonosíthatták. A spliti szarkofág főoldalának ikonográfiája jól jellemzi az attikai szarkofágok készítésének kései szakaszát: a frízek mitológiai tartalma egyre homályosabb. 54 Bár nem kérdőjelezhető meg a spliti szarkofág szoros kapcsolata a Meleagrost ábrázoló darabok csoportjával, mégis fölmerül a kérdés (elsősorban Atalanté hiánya miatt), mennyire kényszerítő a jelenetet a kalydóni vadászatként értelmezni. A probléma még élesebben vetődik fel, ha a gothai szarkofágot is figyelembe vesszük. Mint láttuk, a fríz közepén ábrázolt jelenet nagyon hasonlít a splitihez; a dombormű hiányzó részén talán vadkanvadászat volt; könnyen lehetne tehát ezt a darabot is a Meleagros-szarkofágok kései változatának tekinteni. A fríz bal szélén ábrázolt vad: szarvas vagy muflon azonban ellentmond ennek. A Meleagros-szarkofágok egyik állandó jellemzője ugyanis, hogy az előlapok vadászjelenctein csakis vadkan szerepel. A gothai szarkofág hosszú főoldalán nemcsak a középső csoportot mintázták meg a Meleagros-szarkofágok ikonográfiái repertoárja nyomán, de a csoport mellett balra következő alakot is. Bár ennek nagyrésze hiányzik, a lábak tartása világosan mutatja, hogy az ifjút háttal, jobbra kilépő támadóállásban ábrázolták. Ugyanígy, csak éppen balra kilépve látható Meleagros egy eleusisi szarkofágon és egy thessaloniki, tengeri csatát ábrázoló példány hátoldalán is. 55 Roppant hasonló tartásban megmintázott alak szerepel a már említett kyrénéi szarkofágon, a kompozíciónak nagyjából ugyanezen a helyén (9. kép). Ettől balra megintcsak egy kutya üldözte vad következik. Jobbra viszont nem támadóállásban ábrázolt gyalogos, hanem lovas (alighanem a vadat üző vadász) látható. Bármennyire töredékes is a kyrénéi és a gothai szarkofág, biztosan megállapítható, hogy a Budapcst-spliti darabhoz csak lazán kapcsolódnak. Mindhárom kompozíció különböző: sem az ábrázolt mozgások iránya, sem a vadászok vadak száma és fajtája nem azonos. Csoportot közös témájuk alapján alkotnak. Készítésük idejét tekintve szintén összetartoznak. A Budapest-Split szarkofág nem tartozik az attikai szarkofágok gyártásának legutolsó időszakába. 56 A frízek alakjai benépesítik a felület egészét és több sávban állnak egymás mellett, de nem annyira szoborszerűen körbefaragottak, mint ahogy a legkésőbbi példányokon látható. 57 A darab a 3. század második negyedében, alighanem a röviddel a század közepe előtt készülhetett. Ezt a keltezést a szarkofág felépítése is megerősíti: a tömbszerű, sarokbázisok nélküli szarkofágalj aligha lehet 225-250 előtti. 58 A kyrénéi példány szorosan 53 L. a thessaloniki, az isztambuli és a liverpooli darabot: Koch (1975) 175-177. sz., 138. t. 54 Jól példázzák ezt az Akhillcus-szarkofágok: egy-egy késői példány előlapjának ábrázolása pl. érthetetlen lenne, ha nem lehetne a darabot a tipológiai sor alapján értelmezni: Rogge (1995) 45-46 (Tyros). 55 Koch (1975) 170. és 173. sz., 136. t. 56 Másként látja ezt Rodenwaldt ([1952] 32): szerinte a darab a kései. Arlcs-ban őrzött llippolytosszarkofággal egykorú. Mindkettőn hiányoznak a sarokbázisok. 7 Vö. pl. a márványkoporsók készítésének utolsó szakaszába sorolható római (Museo Capitolino) és bejrúti Akhilleus- vagy az arles-i Hippolytos-szarkofágot: Rogge (1995) 24. sz., 44., 49-50. t.; 6. sz., 52.2., 54. t.; 50. sz., 96. t. 58 L. Rogge(1995) 116.