Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)

Görög vadászok a Szépművészeti Múzeumban. A Budapest-Split szarkofág

a budapestihez kapcsolódik, a gothai viszont - régies díszítésű hátoldala alapján valamivel korábbi lehet.

59 Mindez arra utal, hogy az attikai szarkofágok esetében - ha szerényebb mértékben is - hasonló folyamat zajlott le, mint (jól körvonalazható módon) a Róma-városiaknál. B. Andreae meggyőzően mutatta ki, hogy a mitológiai tartalom nélküli, oroszlánvadászatot ábrázoló szarkofágok mintáit főleg a mitológiai tárgyú: Hippolytos vadkanvadászatát ábrázoló darabok között kell keresni.

60 Szembetűnő mindez, ha az ún. Venatorszarkofágot (Lepre-Gallo palota) és a valamivel későbbi, barcelonai oroszlánvadászszarkofágot a pisai Hippolytos-szarkofág mellé állítjuk.

61 A 220-230 körüli Venatorszarkofágon mitológiai tartalom nélküli vadászatot ábrázoltak ugyan jói látszik azonban a kompozíciónak az olyasfajta Hippolytos-szarkofágoktól való függősége, mint az említett pisai darab. További lépésként a 230 körűire keltezhető barcelonai példányon a vadkan helyett oroszlán szerepel; ezzel a darabbal kezdődik az oroszlánvadászatszarkofágok ismert sorozata. A már említett, a Meleagros-csoportba sorolható spliti szarkofágnak

62 kb. az a jelentősége az attikai darabok között, mint a Venator-szarkofágnak a rómaiaknál. Mindkét esetben nyilvánvaló, milyen mítosz szolgál a frízek alapjául, ugyanakkor világos a mitológiai körtől való eltávolodás is. Az utóbbi esetben ez a folyamat abban fejeződik ki, hogy a főszereplő Hippolytos arcának portrészerü vonásai vannak.

63 A spliti szarkofágon Atalanté és a földön fekvő vadász alakjának hiánya utal a mítoszábrázolás határainak elmosódására. A barcelóniai szarkofágon - láttuk - a vad változott meg; ugyanígy a gothain is föltűnik a szarvas, holott a mitológiai darabokon csakis vadkanra vadásznak.

64 Az eddig említett római vadászszarkofágok alapján jól látszik, hogy népes csoportjuk, illetve a kisszámú, hasonló témájú attikai példány között nemigen van kapcsolat. A római csoport fő zsákmányállata, az oroszlán az attikaiakon nem fordul elő. A római darabokat általában jellemző perszonifikáció: Virtus

65 ugyancsak idegen az attikaiaktól (ilyesfajta megszemélyesítések amúgy sem találhatók rajtuk). Ugyancsak hiányzik ezeken a kompozíciónak a rómaiakra jellemző páros felépítése és a folyamatos ábrázolásmód meglétét sem sikerült még általánosan bizonyítani.

66 Végül pedig hiányzik ezekről a portrévonásokkal ábrázolt főalak;

67 az attikai szarkofágok szereplői valójában 59 Ehhez 1. még föntebb, 45. j. 60 Andreae (1980) 17-41; uő., Die Symbolik der Löwenjagdsarkophage, Opladen 1985, 8-14. 61 A Lepri-Gallo „Venator"-szarkofág: Róma, Via délia Croce 78

A; 1. Andreae (1980) 164. sz., 1.1. t. A barcelonai vadász-szarkofág (Museo Arquelógico 870): uott., 8. sz., 1.2. t. A Pisa - camposantói Hippolytos-szarkofág: K-S (1982) 150-151, 170. t. 62 L. 48. j. 63 Az ennek alapját jelentő szemléletbeli fordulatról 1. Andreae meggyőző elemzését: (1980) 18-21. 64 Más vad legföljebb ha egyszer fordul elő egy szarkofág rövid oldalán (pl. az arles-i darabon): Rogge (1995)50. sz., 108.1. t. 65 A Róma-városi, oroszlán vadászatot ábrázoló szarkofágok F//-fu^-alakjának eredetéről és jelentéséről: Andreae (1980) 25-27; uő., i.m. (60. j.) 9-14. 66 A vitáról, vajon előfordul-e attikai szarkofágokon ez a komponálási mód, 1. Rogge (1995) 20-22; 49-51. 67 Nem úgy, mint a római szarkofágokon, ahol még mitológiai alakokat is mintáztak portréval; ilyen pl. Admétos és Alkéstis is az Euhodus-szarkofkgon: K-S (1982) 136, 143. t. Az attikaiakon csak a koporsó-fedelek klinén fekvő alakjain találni egyedi vonásokat.