Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
Szendergő lány. Adalékok egy újonnan meghatározott Jacob Duck festmény értelmezéséhez
fordulnak elő a korabeli képzőművészetben. Bár számos 17. századi forrásban, így például Johann de Brune, P.C. Hooft vagy Constantijn Huygens egyes írásaiban is rábukkanhatunk az alvás és a halál - lényegében az antikvitásig visszanyúló, s toposzszerűvé vált párhuzamba állítására, de meg kell jegyeznünk, hogy a németalföldi művészetből ismert Vanitas ábrázolásokon rendszerint nem alvó, hanem éber nőalakokat találunk. 5 Szintén nem elhanyagolható tényező, hogy ezeken a Mulandóság allegóriákon a Szépművészeti Múzeum festményén is megtalálható tárgyakon kívül olyan motívumok is szerepelnek általában egy-egy koponya, vagy a hasonlóképpen tradicionális Vanitas motívumnak számító szappanbuborékok, az ún. „homo bulla" -, melyek rögtön egyértelművé teszik a nézőszámára az ábrázolás tulajdonképpeni jelentését. 6 Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy nem csupán az immár hagyományosnak nevezhető, ámde eleve kétséges művészmeghatározás, hanem a korábban felmerült témamegjelölés is korrekcióra szorul. 7 Az alvás motívuma a késő-középkor óta különösen gyakran kapcsolódott a restség, a lustaság fogalmához a képzőművészetben és az irodalomban egyaránt, s a 17. századi holland zsánerképek egy csoportja nyilvánvalóan ebbe az ikonográfiái típusba sorolható. 8 Nicolaes Maesnak a londoni National Gallery-ben található Alvó konyhalány című képe esetében (49. kép) nem kétséges, hogy a mosatlan edényhalmaz mellett szendergő" lányban a hanyagság, illetve a restség megtestesítőjét kell látnunk. 9 Szembetűnő, hogy az alvásmotívum, mint a lustaság szimbóluma, még a 18. sőt a 19. századi németalföldi művészetben is gyakran ehhez a jellegzetes cselédlány-típushoz kapcsolódott. 10 Már Sebastian Brant 5 Az említett 17. századi forrásokkal kapcsolatban Id. Franits, W„ Zwischen Frömmigkeit und Geiz: Das Alter in Genredarstellungen, in Bilder vom alten Menschen, Kat. Braunschweig 1993-1994, 84; Vanitas ábrázolások nőalakokkal: Pigler, A., Barockthemen, Budapest 1974, II, 610-613. 6 A számos korabeli Vanitas ábrázolás közül elég itt talán néhány konkrét példát említeni ennek illusztrálására. Jacob Duck, Nő lanttal ( Vanitas), Indianapolis Museum of Art, ltsz.: 60.189, in 100 Masterpieces of Painting, Indianapolis Museum of Art, Indianapolis 1980, 113; id. Frans van Mieris, Vanitas, Rijksmuseum Amsterdam, ltsz.: A 263, in Tot Lering en Vermaak, Kat. Amsterdam 1976. 46; Jan Miense Molenaer, Szépítkezó' nő (Világasszony), Toledo (Ohio) Museum of Art, ltsz.: 75.21., in Musters of Seventeenth-Century Dutch Genre Painting, Kat. Philadelphia 1984, 262; Hendrick Gerrilsz.Pot, A Mulandóság allegóriája. Frans Halsmuseum, Haarlem, ltsz.: 496. a., in Leselust, Kat. Frankfurt 1993, 269; Cornelis de Vos, A Mulandóság allegóriája, Herzog Anton Ulrich-Museum Braunschweig, ltsz.: 109, in Die Sprache der Bilder. Kat. Braunschweig 1978, 174. 7 Sajnos nem sikerült hozzájutnom Nanette Salomon disszertációjához, mely a 17. századi holland festményeken szereplő alvó alakok értelmezési lehetőségeivel foglalkozik. Ld. Salomon. N., Dreamers, Idlers and other Dozers: Aspects of Sleep in Dutch Art. New York 1984. 8 Wenzel, S., The Sin of Sloth: Acedia in Medieval Thought and Literature, Chapel Hill 1967, 97; Sebastian Brant 1494-ben Baselben megjelent „Narrenschiff"fjében, a „Von Trägheit und Faulheit" című fejezetet illusztráló metszet jobb oldalán, egy tűz mellett melegedő, guzsallyal kezében alvó nő látható. Hieronymus Bosch madridi Utolsó ítélet tábláján, valamint a hét főbűnt ábrázoló metszetsorozatokban Acediát, illetve Desidiát szintén számos esetben szendergő figura, többnyire mély álomba merült nőalak testesíti meg. Cesare Ripa Iconológiájának 1644-es amszterdami kiadásában, a Semmittevés (Vadsigheyt) megtestesítője szintúgy egy alvó nőalak. 9 London, The National Gallery, ltsz..: 207, olaj, fa, 70 x 53,3 cm. Maesnak erről a képéről: Tot Le ring en Vermaak, i.m. (6j.) 145-147; MacLaren, N.-Brown, C, National Gallery Catalogues. The Dutch School 1600-1900, London 1991, 241-242.; Ugyanebbe az ikonográfiái csoportba sorolható többek között Jacob Toorenvliet egyik varsói festménye, vagy Esaias Boursse német magángyűjteményében őrzött alkotása, melyek szintén kötelességüket elhanyagoló, alvó cselédlányokat ábrázolnak. Toorenvliet említett festményéről ld. Europäische Malerei des Barock aus dem Nationalmuseum Warschau, Kat. Braunschweig 1988-1989, 137-140; Boursse képével kapcsolatban ld. Holländische Malerei aus Berliner Privatbesitz, Kat. Berlin 1984, 8.sz. 10 Ennek illsztrálására ld. Peter Jakob Horemans 1765-ben készült életképét: Peter Jakob Horemans (1700-1776) Kurbayerischer Hofmaler. Kat. München 1974, 22/2 t., Schlafendes Küchenmädchen. Egy 19. századi példa: Almának voor het schoone en goedc voor 1827. Amszterdam 1827. 51, illusztráció egy kötelességét elhanyagoló, kandalló párkányára támaszkodva alvó konyhalánnyal, reprodukálva: Tat Lering en Vermaak. i.m. (6.j.) 146.
