Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)

Szendergő lány. Adalékok egy újonnan meghatározott Jacob Duck festmény értelmezéséhez

1494-ben megjelent „Narrenschiff"-jében azt olvashatjuk, hogy a szolgálók különösen hajlamosak a semmittevésre, s erre a közhelyszerűvé vált negatív megítélésre egész sor példát találni a 17. századi holland irodalomban." A Szépművészeti Múzeum vizsgált életképének főszereplője azonban nem az imént említett cselédlány-típust képviseli, a jelenet helyszíne ezúttal nem a konyha, s a festményen egyébként sincsenek olyan motívumok, melyek alapján ezt a művet is egyértelműen a lustaság-allegóriák körébe sorolhatnánk. Az alvás-motívumhoz persze egyéb asszociációkjelentések is kapcsolódhattak. Jan Steen Züllött háztartás címen ismertté vált festményein például szintén gyakran szerepelnek szendergő nőalakok. Ezek a szatirikus hangvételű jelenetek azonban már nem is annyira magát a lustaságot, mintsem a semmittevés, vagy pontosabban a hanyagság, illetve gondatlanság negatív következményeit ábrázolják.

12 „Leecheyt is moeder van alle quathede", (azaz, a lustaság minden rossz szülőanyja) hangzik egy sokat idézett németalföldi közmondás, s a moralisták a késő-középkortól a 17. századig valóban egyönte-tűen úgy vélekedtek, hogy a semmittevés további bűnök forrása, a lusta emberre különösen jellemző az iszákosság vagy általában a mértéktelenség, s a restség az érzéki vágyak felkeltóje is lehet.

1Nem csoda ezek után, hogy az alvás motívuma számos korabeli ábrázoláson egyértelműen a részegséghez kapcsolódik. Ennek egyik legmarkánsabb példája Hendrick Bary, idősebb Frans van Mieris 1664-es rajza után készült metszete (50. kép), de ebbe a kategóriába sorolható Jan Steen számos képe, vagy Vermeernek a New York-i Metropolitan Museum of Art-ban található híres Alvó lánya is, mely „részeg alvó lány asztal mellett" címen szerepelt egy 17. századi inventáriumban.

14 Joggal feltételezhető, hogy a tárgyalt budapesti festményen, a függöny mögötti széken felfedezhető hosszúnyakú pohár szintén a szendergő nő részegségérc utal, ez a motívum azonban adott esetben olyan alárendelt szerepet játszik; valószínűleg nem kizárólag ebben kell keresnünk a kép jelentésének a kulcsát. Nem szóltunk még a 17. századi holland életképek egy harmadik jelentős csoportjáról, ahol az alvó nőalakok - mint az érzéki vágyak felkeltői, illetve kéjsóvár férfiak pajzán tréfáinak szenvedő alanyai -, egyértelműen erotikus asszociációkat ébresztenek. Ezeknek 11 Brant, S., Das Narrenschiff, (Basel 1494) Leipzig 1986, 284; a cselédlányokra vonatkozóan a 17. századi holland irodalomban ld. Schama, S., Wives and Wantons: Versions of Womanhood in 17th Century Dutch Art, Oxford Art Journal 3 (1980) 5-13; Schama, S., Overvloed en onbehagen. De Nederlandse cultuur in de Gouden Eeuw, Amszterdam 1988,457-461. 12 Salomon, N., Jan Steen's Formulation of the Dissolute Household. Sources and Meanings, in Holländische Genremalerei im J 7. Jahrhundert, (Symposium Berlin 1

984) Jahrbuch Preussischer Kulturbesitz, Sonderband 4.. Berlin 1987. 315-343. 13 Renger. K., Lockere Gesellschaft. Zur Ikonographie des Verloren Sohnes und Wirtshausszenen in der niederländischen Malerei. Berlin 1970, 84-87. 14 Hendrick Bary metszetének felirata „De wiin is een spotter", a Példabeszédek 20. fejezetének első sorait idézi: „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs.". Vermeer Alvó lány című festményével több kutató külön tanulmányban is foglalkozott: Slive, S., Een dronke slapende meyd aen een tafel by Jan Vermeer, in Festschrift Ulrich Middeldorf. Berlin 1968, 452-459; Kahr, M.M., Vermeer

's girl asleep: a moral emblem. Metropolitan Museum Journal 6 (1972) 115-1.32.