Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)
Bekarcolt és festett írásjelek az Antik Gyűjtemény görög és itáliai vázáin
20. egyfülű csésze, valószínűleg attikai, ltsz.: 50.809; m.: 4 cm; átm. (fül nélkül): 10,7 cm. A típus: Sparkes-Talcott, 760-762.sz. (3(),a.-b. kép) 21. tálka, itáliai, ltsz.: 50.876; m.: 2,7 cm; átm.: 9,1 cm. (31,a.-b. kép) 22. askos, attikai, ltsz.: 51.139; m.: 6 cm; átm.: 7 cm. Atípus: Sparkes-Talcott, 1166.sz. (32,a.-b. kép) DIPINTÓK 23. attikai feketealakos amphora, ltsz.: 93.12.A; m.: 33.7 cm. „Tyrrhén"-csoport. (33. kép) 24. attikai feketealakos oinochoé, ltsz.: 62.89.A; m.: 17,3 cm. (34. kép) 25. attikai feketealakos amphora, ltsz.: 51.20; m.: 40,7 cm. (35. kép) 26. attikai feketealakos oszlop-kratér, ltsz.: 51.837; m.: 21,8 cm; átm. (fülekkel): 36,2 cm. (36. kép) A budapesti gyűjtemény görög vázáin található bekarcolt vagy festett írásjelek együttese a többnyire itáliai eredetű vázákból álló jelentősebb gyűjtemények anyagának tipikus vonásait mutatja.* Ha valamiben eltér ezektói, az a párhuzam (vagy legalábbis közeli párhuzam) nélküli darabok viszonylag nagy száma. Az anyagnak ebben a rövid áttekintésében, amelyet dr. Szilágyi János szíves felkérésére készítettem, alapveté) hivatkozási pontként az ilyen jellegű feliratok általam készített teljes feldolgozását (Trademarks on Greek Pottery, Warminster \919-TM) használom. A nagyméretű feketealakos vázák esetében az volna várható, hogy nagyobbik részük olyan írásjelek zárt csoportjába legyen sorolható, amelyeket én egyes kereskedők alfabetikus vagy nem alfabetikus szignatúrájaként értelmeztem. A tizenegy budapesti váza (1-11) közül azonban csak kettő (4 és 8) tartozik biztosan ebbe a kategóriába, és esetleg a 26 krátert lehet hozzájuk kapcsolni. Az 1 írásjele négy egységet jelöl. Ha tudnánk, mire vonatkozik, értékes felvilágosítást kapnánk a váza sorsára vonatkozólag. A számok azonban nyilvánvalóan vonatkozhatnak akár a váza tartalmára, akár az árára, akár tárgyak olyan együttesére, amelybe esetleg a graffitóx viselő amphora is beletartozott. Az utóbbi feltevést az Amasis-festő és a Berlin 1686-festő nagyjából a budapestivel egykorú amphoráin levő írásjelekre vonatkozólag vetettem fel, de megjegyeztem, hogy sokkal nehezebb ezt elképzelni a Hinta-festő néhány amphorája esetében, amelyeken a graffito valamivel több vonásból áll, s ezeket nyilvánvalóan nem teljes számot jelentő jelek kísérik. 1 A 2 váza grajfitó'ya egy jól dokumentált írásjel {TM 6D típus) változata; az eltérés a szokásostól abban áll, hogy az átlós vonal megszűnik, mielőtt a fölső bal sarkot elérné, és a szokottal ellentétes irányú. 2 Nehéz eldönteni, lehet-e a jelet akár egyetlen esetben is számnévként (50) vagy egy kereskedő-név ligatúrás rövidítéseként értelmezni; az utóbbi esetben Py...-re lehet gondolni, a TM 16A típusú ligatúra változatára. A 3 amphora grajjitó]<x olyan rövidítés, amelynek nem ismerem közelebbi párhuzamát. A München 1519-festő műhelyéből származó nyak-amphorán (Paris. Cab.Méd.232; ABV 395,9; TM 1 A,5) megjelenik a jel, csúcsára állítva, de a váza későbbi, ahogy két ferrarai oinochoé is, 12208, illetve 156 (CVA 2, 13. és 29. lap). A4 a Leagros-csoportba, a késői feketealakos vázafestészet nagy műhelyébe tartozik, amelynek vázáin a kereskedelem szervezetére vonatkozó jónéhány félreérthetetlen útmu* Az írásjelek rajzát Pankaszi István készítette. 1 Papers on the Amasis Painter and his World, Malibu 1987, 132133 és TM, 30-31 (nem pedig 40-41, mint ott a 40. jegyzetben). 2 Hasonló ..befejezetlen" átlós vonal látható egy nagyméretű, csúcsára állított jegyen a Pont-borostyánlevél csoportba tartozó, nagyjából a 2 vázával egykorú, egykor londoni műkereskedelemben (Christie, majd Ede) feltűnt olpé „köldökén".
