Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
A ciprusi archaikus terrakotta-műhelyek kérdéséhez
cap) elnevezést kapták. 7 Ezek alatt a nőalak fülbevalót, a nyakon nagy korongos nyakláncot, illetve súlyos, nagy válláncot visel, amelynek hosszú, ovális függője az alkarjára lóg. 8 Baljában húros hangszert tart, amelyet jobb kezével penget. 9 Az azonos típusú darabok alapján "U"-alakúra kiegészíthető lyra szárait keresztfa merevítette ki, amely egyúttal a húrokat is feszítette. 10 A hangszeres játékkal énekét kísérhette a zenélő nő, erre utal a kissé felfelé emelt fej és az agyag pasztillából odatapasztott nyitott ajkak. A fej és a test mintázása alapján a lyrás szobrokkal rokon típusoknak a kézben tartott tárgyak szerint több változata van: a zenészek húros hangszert vagy kézidobot tarthatnak, 11 az utóbbit két kézzel fogják a test előtt; az áldozatvivők paterát, n madarat, 13 vagy kis négylábú állatot fognak a kezükben. 14 Olykor a kézben nincs semmi, és az énekes (?) egyik vagy mindkét kezét oráns tartásban felemeli. 15 Kisebb számban csoportos, körbe rendezett jelenetek is ismertek. 16 Néhány esetben a festés jól megmaradt: általában a ruha és a száj vörös, az ékszerek és a fülsapkák sárgák, a fejdísz, a szem, a szemöldök, a szakáll, valamint a függők feketék. A felsorolt emlékek azonos készítési és díszítési technikája az egyes változatok, illetve rajtuk keresztül a különböző műhelyek közötti kapcsolatokról tanúskodik. A hasonló megformálású szobrok közül jó néhány műkereskedelemből került a múzeumokba, a származási hely megjelölése nélkül. Az ismert lelőhelyűek közé tartozik viszont a British Múzeumban őrzött három darab, valamint a Louvre gyűjteményébe került másfél tucat. Valamennyi egy Lapithos mellett (Ciprus északi tartományában, Kyrénia kerületben) felfedezett barlangszentélyből 17 származik. 18 A tudományos 7 Cipruson a fül-sapka a II. kypro-archaikus korban (Kr.c. 600-475) volt divatban. Keleti görög, gordioni, delphoii (a siphnosiak kincsesházának domborművein), és athéni előfordulásairól, valamint az etruszkok közötti elterjedéséről 1., Hcmclrijk, J.M., BABesch 38 (1963) 28-50. 8 Az ékszerekhez 1. Laffincur, R., La bijouterie chypriote d'après le témoignage des terre cuites, in Cypriote Terracottas, 171-181. 9 A legkorábbi lyra-ábrázolás all. században készült koukliai proto fehér festett kalathoson látható (Karagcorghis, V., RDAC 1967, 1-24). Az archaikus koriakat C. Meerschacrt gyűjtötte össze, in Cypriote Terracottas, 183-192. 111 A húrokat olykor bekarcolással jelzik, pl. Sotheby's Catalogue, New York 1983, 63. sz., 4.k. 11 Dobot tartó figurák Idalionból: Cesnola, L.P., A Descriptive Atlas of the Cesnola Collection of Cypriote Antiquities in the Metropolitan Museum of Art II, New York-Boston 1894, VI: 40. 42. k. és VII: 54. k.; Breitenstein, N., Danish National Museum. Catalogue of Terracottas. Cypriote, Greek, Etrusco-ltalian and Roman, Copenhagen 1941, 28. sz.; Karagcorhis, J., La Grande Déesse de Chypre et son culte, Lyon-Paris 1977, 201, 29c. Az utóbbi szobor mesterének kezétől származik a Bomford-gyűjteményből az oxfordi Ashmolcan Múzeumba került példány: Brown, A. - Catling, H., Opusc.Ath. 13 (1980) 128, 85. k., 97. sz. A Pyrgaból származó egykorú dobot vivők nem ennek a sorozatnak a rokonai, vö. BCH 93 (1969) 475, 76. k. 12 Karagcorhis, i.m. 30b, a tálon áldozati süteményekkel. 13 Walters, H.B., Catalogue of Terracottas in the Department of Greek and Roman Antiquities, British Museum, London 1903, A 136. sz., Lapithosból származik. 14 Walters, i.m. A 139. sz., Schncider-Lcngycl, J., Griechische Terrucotten, München 1936, 5. k. 15 Karagcorghis, V., RDAC 1978, 43. k., 153. sz.; a nicosiai Ciprus Múzeum gyűjteményében: C. 796, B. 119, 1968 /V-30/ 603 számúak. lf> Winter, F., Die Typen der figürlichen Terrakotten I, Berlin 1903, 12, 8. k.; Boardman, J., THEIOS AOIDOS, RDAC 1971, 4. k.; Caubct, A., in Acta Cypria (cd. Aström, P.), Part 3, SIMA, Pocket-book 120, Jonscred 1992, |a továbbiakban = Caubct 1992] 145, 36. k., 3. csoport. 17 A szentélyben a termékenység úrnőjét, a Nagy Istennőt (Aphroditét vagy Astartét) tisztelték, 1. Yon, M. - Caubct, A., RDAC 1988/2, 1. Bár Lapithos nem szerepelt Esharhaddon agyag prizmáján (1. erről alább a 19. jegyzetet), mégis viszonylagos függetlenségét jelzi, hogy a 7. században önálló pénzkibocsátása volt, vö. Kraay, CM., Archaic and Classical Greek Coinage, London 1976, 303. 18 Walters, i.m. 25-26. A 141, A 143 számúak; Yon, M., - Caubct, A., RDAC 1988/2, 1-16. A barlangból a nicosiai Ciprus Múzeumba is kerültek darabok, Dikaios, P., A Guide to the Cyprus Museum, Nicosia 1961 3 , 203-205.
