Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Megjegyzések a Szépművészeti Múzeum lombard rajzairól Fenyő Iván Észak-olasz rajzok című művéhez
Passione-temploin freskóján. 27 Feltehetőleg időben nem áll túl távol ettől egy másik azonos témájú festménye, amelyet a források a Santa Maria di Brera-templomban említenek, és amelyet nemrég ismertek fel a vertematei San Pietro e Paolo plébániatemplomban (75. kép). 28 A kompozíció szerkezete mindkettőnél nagyon hasonló, olyannyira, hogy néhány alak szinte megismétlődik, még akkor is, ha ellenkező oldalon van. A budapesti múzeum egyik, Moncalvo neve alatt bejegyzett fontos rajza (76. kép) valójában nagyon szorosan kötődik az említett két képhez, olyannyira, hogy az egyikükhöz, pontosabban a vertematei templomban található képhez készült első tervnek tarthatjuk. 29 A végleges forma más ikonográfiái megoldást mutat a felső részen, ahol Krisztus fogadja Máriát az égben, de az alsó zónában az apostolok elhelyezése szinte azonos, még akkor is, ha az egyes alakok megformálásában kisebb változtatás figyelhető meg. A kontúrátvitelt szolgáló perforálás csupán az alsó részen látható, bizonyítva a Szűz angyalokkal körülvett egyenes alakja által elfoglalt felső rész tervezett megváltoztatását: a Santa Maria della Passione freskója fellegekben ülve ábrázolja Máriát. Ez a rajz főként azért jelentős, mert a hasonló modellók igen ritkák Peterzano gazdag rajzművészetében, mely legnagyobbrészt részlettanulmányokból áll (Peterzano grafikai ,,corpus"-át szinte teljes egészében a milánói Castello Sforzesco Városi Gyűjteménye őrzi). Csupán mostanában kezdenek felismerni rokon kompozíció-tanulmányokat. A budapesti laphoz hasonló technikával készült tanulmányrajz a milánói San Paolo Converso-templom Pünkösd freskójához kapcsolódik (a felső'részen némi eltéréssel), és nemrég tűnt fel a New York-i műkereskedelemben. 30 Az ugyanehhez a képhez készült, végleges megoldást mutató lapot a chicagói Art Institute-ban őrzik az ismeretlen szerzójű művek között 31 , s ezt, ellentétben az előzőekkel, az akvarell és a fedőfehér alkalmazásával elért fény- árnyék értékek hangsúlyozása jellemzi. Az említett lapokon megfigyelhető eltérő technika arra enged következtetni, hogy Peterzano először meglehetős pontossággal meghatározta a kompozíció egészét, majd átformálta azt - négyzethálós vagy pontozásos átvitellel (ahogy azt a budapesti rajz mutatja) -, hogy a festményhez szánt végleges modellót kialakítsa. Az a tény, hogy ezek a körvonalrajzok jelentenék a Peterzano által alkalmazott első fázist művészi eljárásában, egy ugyanezzel a technikával készült másik rajzból látható, amely szintén a milánói San Fedele-templomban őrzött Pietához készített első vázlat. 32 Az a „szabványosító" eljárás, amelyet Peterzano grafikai „corpus"-ában fellelhetünk, a Borromeoi Szent Károly Milánójában érvényesülő ellenreformációs esztétikának az érvényesülése. A művész, természettanulmányaiból kiindulva (nem szabad elfelejtenünk 27 L. Bora, G.in AA. VV, Santa Maria della Passione e il Conservatorio Giuseppe Verdi a Milano, Milano 1981, 126, 134-138. k. 2X Fiorio, M. T., Simone Peterzano nella Milano borromaica, Osservatorio delle Arti 3 (1989) 59-63. 29 Ltsz.: K.58.279. Toll és barna tinta, fekete ceruzával készült négyzethálóval, átvitelhez perforált, felkasírozott hátlap, 410 x 298 mm. Lent a J.G. Schumann gyűjtemény pecsétje (Lugt 2344). 30 Old Master and nineteenth-century Drawings, Spencer A.Samuels & Co., New York 1991, 5.SZ.; a rajzot most vette meg a milánói Museo del Castello. ?1 Ltsz.: 1922-5568. Toll és barna tinta, fedó'fehér, fekete ceruza nyomok, 286 x 241 mm. Miután ismeretlen festő műveként tartották számon, tőlem függetlenül azonosította a képet M.Di Giampaolo is, mint ahogy azt Laura M. Giles elmondta nekem. ,2 Ez a rajz is feltűnt régen a New York-i műkereskedelemben: vö. Weiner, Mia N., Old Master Drawings, New York 1980, 47. j., 12. t., G.B.Trotti neve alatt. A tény, hogy újra Peterzano műveként szerepel, a fent említett Spencer A. Samuels katalógusban olvasható (30.j.).
