Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Megjegyzések a Szépművészeti Múzeum lombard rajzairól Fenyő Iván Észak-olasz rajzok című művéhez

ezzel kapcsolatban szerepét, mint Caravaggio első mesteréét), tanulmányok különösen gazdag során keresztül lassanként megpróbálta leegyszerűsíteni és „letisztítani" a formákat és a kompozíciós együttest, egészen addig, míg elérte azt az áttekinthetőséget és világosságot, amelyet az új - a milánói püspök által szigorúan betartott - tridenti normák megköveteltek. Bár más művészi nyelvezettel, de a Peterzano-féle irányvonalat követte Moncalvo is, akitől a budapesti múzeum őriz néhány, részben Fenyő által is megemlített, jelentős lapot.

31 Federico Borromeo révén pedig később egy sokkal gazdagabb képzőművészeti nyelv terjedt el, melyet mesterien képviselt Cerano, Morazzone, a Procaccini-testvérek és a legkeresettebbek, a Della Rovere-testvérek, a Fiammenghinók. Az említett művészek, valamint Daniele Crespi

34 érdemük szerint vannak jelen a budapesti gyűjteményben.

35 Miután Federico Borromeo generációjának művészei eltűntek, Milánóban csupán 1640 után indult el egy félénk újító mozgalom a festészetben. Ebben a fordulatban meghatározó szerepe volt egy konstanzi születésű német művésznek, Johann Christoph Storernek, aki 1640 körül érkezett Milánóba és először Ercole Procaccinihez szegődött. Az a tény, hogy a 17. század ötvenes éveiben és a hatvanas évek elején Milánóban és Lombardiában a jelentős megbízások nagy részét rábízták bizonyítja újszerű kifejezésmódjával szerzett hírnevét. Művészi nyelvezetét a helyi kultúrához igazította, és kiegészítette a Rubenstől átvett új barokk lendülettel. Lombardiai tartózkodásának festészeti és grafikai termése lassan teljességében ismertté válik.

36 Ebből - rajzmú'vészetére korlátozva - egy igen eredeti és nagy képzelőerejű művész képe bontakozik ki, akinek különleges egyénisége éppen kifejezési módjának változatossága miatt gyakran figyelmen kívül marad a leegyszerűsítő, sematikus osztályozásban. Ezzel magyarázható, hogy rajzaival olyan különböző földrajzi és kronológiai besorolásban találkozhatunk. Ez vonatkozik a budapesti múzeumban őrzött két lapjára is. Az első - egy három tanulmányból álló sorozat Izsák feláldozásához - a leltárban 17. századi ismeretlen festő műveként szerepel (77. kép),

37 valójában Storer vázlatlapja a milánói San Marco templom Pietá-kápolnájának boltívén látható freskóhoz (78. kép). A művész három egymástól igen elterőtervet dolgozott ki a tőle megszokott, rendkívül gyors 33 Fenyő, i.m. 101-103, 70-7 l.t. Nem hanyagolható el az a tény, hogy Peterzano említett rajza is Moncalvo neve alatt szerepelt. 34 Ez utóbbi művésztől a budapesti múzeum egy fontos rajzot őriz, mely a jelenleg a Biblioteca Ambrosianában található oltárképpel (ltsz.: 1892) van kapcsolatban. Ezt elsőként Nicholas Turner állapította meg, aki kutatásai eredményét a közeljövőben fogja publikálni. 35 Fenyő, i.m. 103-110; Czére, A.. Italienische Barockzeichnungen - Meisterzeichnungen aus dem Museum der Bildenden Künste in Budapest, Budapest 1990, 22-23,39-41 .sz. A budapesti múzeum Giovan Battista della Roverétói ezenkívül a 16. századi ismeretlen festők művei között őriz egy szent jelenetet ábrázoló rajzot is (Itsz.:2398, amelyet Czére Andrea tulajdonított neki) és testvérétől, Giovan Maurótól egy térdeplő alaktanulmányt (ltsz.:67.7). 36 A témával már foglalkoztam, vö. Alcuni disegni per incisioni lombarde del Cinque e Seicento, Raccolta di Stampe A.Bertarelli -Rassegna di studi e di notizie 7 ( 1980) 112 sk; A rte Lombarda 98-99 (1991) 3-4. szám, 29-40; The Drawings of Johann Christoph Storer, 1. The Artists in Lombardy 1640 to 1655, Drawing 13 (1991) May-June. 1-4.; Arte, apparati, emblemi a Milano al tempo di Cesare Monti, in Le stanze del Cardinale Monti 1635-1650. La collezione ricomposta, Milano 1994, 39-54. A művészről éppen most készítek egy monográfiát S.Appuhn-Radtke közreműködésével, aki a művész német területekre eső tevékenységével foglalkozik. 37 Ltsz.: K.58.84. Hátoldalán egy kvadraturás mennyezet-tanulmány, vöröskréta(266x197mm). Storer neve alatt szerepel ugyanebben a gyűjteményben számos rajz, mely, véleményem szerint nem tartozik a német művész munkái közé (ltsz.: 1916.119- 1916.126).