Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Megjegyzések a Szépművészeti Múzeum lombard rajzairól Fenyő Iván Észak-olasz rajzok című művéhez
akttanulmányt, egy női aktot és egy lábat sorakoztat fel, versóján pedig ugyanennek a nőalaknak egy másik vázlata található, számos drapériatanulmánnyal együtt (72-73. kép). Ez a grafikai megoldás teljes egészében fellelhető a művész rokon rajzainak gazdag sorában, amelyek tanulmányok vagy gyakorlatok, s szinte soha nincs közvetlen közük a megfestett művekhez. A számára megszokott rutin szerint Aurelio Luini különböző invencióinak rendszeres rögzítésével szerzett gyakorlatot. Leginkább a tollrajz technikát kedvelte, többször is újra felvetette ugyanazokat a motívumokat, de ritkán oldotta meg témáját végleges formában. Ez a módszer Milánóban közvetlenül Leonardótól eredt, akinek rajzait éppen azokban az évtizedekben (1560-80) „fedezték fel újra" és hordták szét, legalábbis részben - Luini maga is birtokában volt egy vázlattömbnek. 24 Látszólag nem túlságosan eltérő alkotómódszer figyelhető meg Ambrogio Figino lapjain. Kezdetben rá is hatással volt a leonardói rajzgyakorlat, de - már egy római utazást követően is - határozottabban fordult a raffaellói, és különösen a michelangelói formai megoldások felé. Utóbbiakhoz a század 60-as éveitől Milánóban működő Pellegrino Tibaldi segítette hozzá, akivel gyakran találkozott. Mégis, Luinival ellentétben, a lapjait betöltő számos tanulmány mindig végleges formát kap a motívumok gyakran végtelen és alig eltérő variánsainak kidolgozásában, melyeket azután festményeiben felhasznál: mindez a festői megfogalmazás és a kompozíció megkonstruálása terén mutatott gondosságát és igyekezetét bizonyítja. A budapesti múzeum Mária mennybevitele rajza (74. kép) amelynek nem ismerjük festmény megfelelőjét - a legritkább tanulmánycsoportba tartozik, ahol a megoldási mód közel véglegesnek tűnik, mivel csupán két változatot ad a jobb és bal széli apostol alakjára. A lapalji „Figino" felirat ugyanaz, mint ami rajzainak nagy részén feltűnik, és bizonyára a teljes „corpus" szétszóródása előtt készült (jobb oldalon a 78-as sorozatszám szerepel); ráadásul ott van a fontos „Milano 1590" felirat is. 25 Nem könnyű megállapítani, hogy a feljegyzett dátum a művész saját kezétől származik-e: de a tevékenységének első évtizedeire vonatkozó adatok hiányosságait tekintve ez a felirat - ha eredetisége bebizonyosodik - fontos kiindulópont lehet alkotói fejlődésének pontosabb meghatározásához. Mindenesetre a nyilvánvaló michelangelói visszhangok újabb bizonyítékkal erősítik meg, hogy abban az időben Figino már megjárta Rómát. 26 Mindazonáltal a finom és folyamatos tollkontúrokkal élő grafikai megoldás, valamint a pózok és a kompozíció tudatos megszerkesztése Tibaldi erőteljes és szigorú ellenreformációs nyelvezetének formuláira utal, Figino egy olyan korszakának bizonyítékaként, amelyben még nem fordult a modellek tanulmányozásán alapuló természetesebb alakformálás felé, ahogy azt a későbbiekben tette. Körülbelül ugyanebben az évben egy másik Milánóban dolgozó művész, Simone Peterzano, aki szintén az új ellenreformációs művészeti nyelv kialakításán fáradozott, ugyancsak a Mária mennybevitelét választotta témájául a milánói Santa Maria della 24 Vö. Bora, G., Da Leonardo all'Accademia della Val di Bregno: Aurelio Luini e i disegni degli accademici, Raccolta Vinciniana 23 (1989) 72 skk. 25 Ltsz.: K.58.53. Toll és barna tinta, fekete ceruza, fedőfehér, kék papíron, 190 x 184 mm. 26 Római útjának időpontját általában az 1580-as évekre teszik. Nemrégiben A. Perissa Torrini (in Gallerie deli'Accademia di Venezia. Disegni del Figino, Milano 1987, 17 sk) a közvetlenül az 1577-es évet követő időre teszi, mivel a Matsvansky-gyújteménybcn fellelhető Imádság a kertben c. képen michelangelói vonásokat fedezett fel.
